2010. augusztus 1., vasárnap

Vegre beköszöntött augusztus!

Ez azt jelenti, hogy már csak 2.5 hét aszalódást kell túlélni! :) De jó, de jó! Az elmúlt egy hónap türelmetlen várakozással telt. Aláirtuk az albárleti szerződést, kifizettük az első hónapot, megrendeltem a költöző konténert, és elkezdtem csomagolni. Egyelőre csak a dohányzó asztal lett szétszedve, buborék boritóba csomagolva, de kezdetnek ez sem rossz.

Tegnap a munkahelyen az irodamból is 99%-ban kiköltöztem, hétfőn jön az utódom. Szegénykémet nem fogják előitélet mentesen fogadni, azt már előre látom. A cég fejvadászának a mostoha lánya, tehát pár kolléganőmben már most felmerült, hogy esetleg a felvétele nem volt érdekmentes. Engem nem igazán izgat, a lényeg, hogy birja a gyűrődést. Talán meg kéne ismertetnem az én feszültség-levezető technikámmal, ami abból áll, hogy hörgő-morgó hangokat hallatok, miközben finoman verem a fejem az asztalba. :) Ha elég óvatos, még agykárosodása sem lesz belőle. Szegényem nem tud magyarul káromkodni, ami nekem szintén egy veszélytelen módja mérgem kiadásának - végülis nem érti senki, hogy éppen melegebb éghajlatra kivánom a 'kedves' kérelmezőt. Sejteni sejthetik, hogy nem zengem ódáját, de hogy pontosan mit mondok, arról fogalmuk sincsen.

A tegnapi nap másik fénypontja első albán buli-élményem volt. Ennyi ennivalót nálunk csak lagziban szolgálnak fel, nem születésnapi összejövetelen. A táncot már ne is emlitsem. Nagyon jól éreztem magam, annak ellnére, hogy sokszor csak botlatoztam, mert nem volt egyszerű követni a lépéseket. Azért a körtáncba a végére belejöttem! A tányértörés sem szokás nálunk, azt hittem, balhé van, mikor rákezdtek a konyhában. De csak jó szerencse és gyarapodás végett zúzódtak a porcelánok, nem pedig nézeteltérés következtében. A házi tiramisu mennyei volt! Anila kolléganőm-barátnőm istenien főz. Ma le is csapok a maradékra, ha kedves párom nem siet. :)