Vegre beköszöntött augusztus!

Ez azt jelenti, hogy már csak 2.5 hét aszalódást kell túlélni! :) De jó, de jó! Az elmúlt egy hónap türelmetlen várakozással telt. Aláirtuk az albárleti szerződést, kifizettük az első hónapot, megrendeltem a költöző konténert, és elkezdtem csomagolni. Egyelőre csak a dohányzó asztal lett szétszedve, buborék boritóba csomagolva, de kezdetnek ez sem rossz.

Tegnap a munkahelyen az irodamból is 99%-ban kiköltöztem, hétfőn jön az utódom. Szegénykémet nem fogják előitélet mentesen fogadni, azt már előre látom. A cég fejvadászának a mostoha lánya, tehát pár kolléganőmben már most felmerült, hogy esetleg a felvétele nem volt érdekmentes. Engem nem igazán izgat, a lényeg, hogy birja a gyűrődést. Talán meg kéne ismertetnem az én feszültség-levezető technikámmal, ami abból áll, hogy hörgő-morgó hangokat hallatok, miközben finoman verem a fejem az asztalba. :) Ha elég óvatos, még agykárosodása sem lesz belőle. Szegényem nem tud magyarul káromkodni, ami nekem szintén egy veszélytelen módja mérgem kiadásának - végülis nem érti senki, hogy éppen melegebb éghajlatra kivánom a 'kedves' kérelmezőt. Sejteni sejthetik, hogy nem zengem ódáját, de hogy pontosan mit mondok, arról fogalmuk sincsen.

A tegnapi nap másik fénypontja első albán buli-élményem volt. Ennyi ennivalót nálunk csak lagziban szolgálnak fel, nem születésnapi összejövetelen. A táncot már ne is emlitsem. Nagyon jól éreztem magam, annak ellnére, hogy sokszor csak botlatoztam, mert nem volt egyszerű követni a lépéseket. Azért a körtáncba a végére belejöttem! A tányértörés sem szokás nálunk, azt hittem, balhé van, mikor rákezdtek a konyhában. De csak jó szerencse és gyarapodás végett zúzódtak a porcelánok, nem pedig nézeteltérés következtében. A házi tiramisu mennyei volt! Anila kolléganőm-barátnőm istenien főz. Ma le is csapok a maradékra, ha kedves párom nem siet. :)

Helló Világ! :)

Hát igen, még megvagyok. Úgy fél-egy évente nem árt irnom pár sort, nem igaz? :)

Már több mint egy éve junior beszerzőként tengetem az életem, és nem vagyok éppen elégedetlen. Augusztus 23-tól a Utica-i (New York állam!) részlegünknél fogom folytatni, egy fokkal magasabban, rendes beszerzőként! És ez a nagy hir: végre költözünk Floridából! Szóval aki eddig nem látogatott meg (vagyis mindenki), sajnos ez a vonat elment. :) Már csak sielni és New York City-t nézni jöhettek majd hozzánk. Nem baj, Florida partjait amúgy is majd elönti az olaj, nem is lenne mit nézni, élvezni. (Persze, remelem, hogy ez nem igy lesz. Szegény delfinek es teknősök...)

Az iskola sajnos félre lett téve, de tervezem, hogy visszamegyek. Egyelőre munkára, költözésre koncentrálok. Már megvan az új lakás, letettük a kauciót, itteni főbérlőnek bejelentettük, hogy dobbantunk. Aki fent van Facebook-on, és olvassa a kis megjegyzeseimet, az tudhatja, hogy nem volt valami vidam a floridai albérleti élet. Sem az előző, sem a mostani. Novemberben költöztünk ebbe a lakasba, megtakaritás, és csendesebb környék reményében. Hát, csalódnunk kellett. Az első hónap még rendben volt, de aztán beköltöztek a szemközti szomszédok, ebestül, tinédzserestül. A szülők nem töltöttek sok időt otthon, szóval a poronty föleg partizott, kizárta a hülye kutyát az erkélyre, meg egyeb finomsagokat művelt. A rendőrség is tiszteletét tette náluk egy-kétszer. A lakas olcsó(bb), de sajnos esik is szét. Legalabb csótányok nincsenek, mint az előző 'luxus' albérletben. Sebaj, már csak 1.5 hónap! Aztán irány szép New England! Helló fehér Karácsony, hólapátolás, túrázás, sielés, és egyéb mulattságok. Pápá állandó hőség, vakitó napsütés és túlzsúfoltság.

Családunk is gyarapodott, na nem gyerekkel, hanem újabb macsekkal. Elija (ejtsd: Ilájzsa) a szerencsés (vagy inkább szerencsétlen) jövevény neve - nem mi adtuk, hanem a menhely, de gondoltuk, megtartjuk. Szép ocelot kinézetű fiúcica. Két hét gyűlölködés után Shábával szépen összemelegedtek, most már kettesben döntik romba a lakást. Ha nem látod, csak hallod őket, olyan, mintha két kis csikónk lenne, nem pedig macsekok. Úgy tudnak rohangálni fel és alá mint a szélvész! Kiváncsi vagyok, hogy fog nekik tetszeni a hó. :)

Na, irtam két-három bekezdést, mára ennyi elég is. :)

Még megvagyok! :)

Hát lassan már egy éve nem irtam semmit, szégyen-gyalázat. Mentségem nagyon nincs, egyszerűen lusta voltam. Lássuk dióhéjban, mi is történt 2008 októbere óta:

2008 November: a Banya (ha még emlékeztek rá, archnemesisem, a philippinó megkeseredett munkatársam) átment egy masik osztályra, minek eredménye képpen előléptettek egy kicsit. Titkárnő 1-ből lettem Titkárnő 2. Szeretném hinni, hogy ebben a kemény munkának és a lelkesedésnek is volt szerepe, amit a munkahelyen mutattam. (Nem kell egyik munkatársamnak sem az orrára kötni, hogy titokban igencsak elégedetlen voltam a munkámmal, na.) Felvettük Stephanie-t a helyére, aki rendesebb sokkal, bár a munkamorálja nem igen szárnyalja túl elődjéét. Elkezdek oviban önkénteskedni.

2009 Március: Megkezdődik 3 hónapos sikertelen költözési projektünk. Jason felmond és nekivág a 15 órás autóútnak Lajosfaluba. A munka, amit elvállalt, ideiglenes megbizásnak bizonyul, ami 2 nap alatt véget ér. Ezután ideiglenes munkától megy ideiglenes munkáig, mig végül sikerül állást szereznie Júniusban - ahol első nap kiderül, hogy 55-60 órát kell hetente dolgozni. Ami nem lenne probléma, ha nem járna a lelkem iskolába. De végre főiskolás, lelkesen tanul, ennyi munka mellett persze képtelenség lenne folytatni. Nekem addigra már kilátásban volt egy beszerzői állás a cégnél, tehát felpakolt és jött vissza.

2009 Július: egy hónapos huzavona után végre megkapom hivatalosan az előléptetést. Már majd két hónapja végzem a melót, csak egyet fizetnek visszamenőleg - jobb, mint a semmi. Jason elhelyezkedik a cégnél ismét, persze ideiglenesként, de ami késik, nem múlik, előbb-utóbb lesz üresedés.

Szóval most itt tartunk. Én dolgozom Junior Beszerzőként (igen, nagybetűvel, mert végre ott vagyok, ahol két éve kellett volna lennem), Jason iskolába jár, én napi egy órában ovisokkal is foglalkozom. Tavasztól egyetemi tanári diplomára fogok hajtani, azt a leggyorsabb megszerezni, és ha fizu nélkül is csinálom, hát akkor már miért ne legyen ez a karrierem. Itt jobban megfizetik és megbecsülik, a rengeteg fizetett szabi pedig verhetetlen. Shába cicám 5 kilós labda, csótány és gyik vadásszá nőtte ki magát. Borzasztó okos (ki gondolta volna egy macskáról), jó természetű, száraz macskaeledel és nyers bébispenót függő szürke labdacs. :) Jasonnel nem adtuk fel, továbbra is lelkesen álmodozunk költözésről, egyelőre új albiba, aztán talán egy-két év múlva végre vissza északra. Addig meg próbáljuk kedvelni Floridát, már amennyire lehet Floridát kedvelni.

Na csóközön, legközelebb megint egy év múlva (csak viccelek)! :)

Bemutatkozom...

Shába a nevem, 8 hetes lány cica vagyok. A bundám szép szürke, kivéve a tappancsaimat, az orrom körüli részt, és a hasamat. Azok ugyanis fehérek. Igaz, a hasamon most a fele szőr még mindig nem nőtt ki. Le kellett borotválják az ivartalanitáshoz. Október 3-án, pénteken fogadtak örökbe új rabszolgáim. Csak nézelődni jöttek be a PetSmart nevű üzletbe, ahol mellesleg cicákat is lehet örökbe fogadni. Marcsi nevű rabszolgámnak addig hizelegtem, nyávogtam, mig teljesen ellágyult a szive, és haza nem vitt. Először azt hittem, nem jártam sikerrel, mert miután megnézett közelebbről is, a fránya gondozó visszarakott a ketrecbe. De csak elment Jason nevű másik rabszolgámmal nekem mindenféle macska-dolgot vásárolni. Az autózás nem igazán tetszett, és ennek hangos és igen szivszaggató nyávogással hangot is adtam. De végül megérkeztünk új luxus ketrecembe. Az első este még igen félénk voltam, minden kicsi zajra összerezzentem, de már a harmadik estémen elég jól sikerült beilleszkednem. A vécémet csak egyszer kellett megmutatni, azóta okosan odajárok a dolgomat végezni. A porszivótól sem voltam annyira megijedve, mint az átlag macskák, és a kényszerű fürdetést is igen jól viseltem.

Amikor nem alszom, nagyon aktivan töltöm az időmet, rabszolgáimmal, vagy az általuk adott játékokkal szórakoztatom magam. Különösen szeretem a Marcsi kezét rágcsálni, és a haját a karmaimmal kifésülni. Ha értene macskául, meg is mondanám neki, hogy dobja el azt a buta hajkefét, majd én gondoskodom a frizurájáról. A tőle kapott nagy fehér fonalgombolyagot is imádom a hátsó lábaimmal pofozni. Ez a ketrec sokkal nagyobb, mint az előző lakhelyem volt, és a rabszolgáimon kivül senkivel sem kell megosztanom. A koszt is klasszisokkal jobb, kaptam már tonhalat, pulyka és csirke husit. A virsli nem izlett. Szerencsémre Marcsi rabszolga utána olvasott, hogy a szárazkaja nekem nem igazán jó, igy majd nem kell túl gyakran azt ennem. Mint kiderült, az ostoba szobanövényei egytől-egyig mérgezőek számomra, igy jó magasra rakta őket addig, amig megnem tanulok rendesen, macskához méltóan ugrani. (kicsit esetlen vagyok, na. Ezért sem mehetek még az erkélyre)

Mindent összevetve igen jól választottam.

Shába voltam, a floridai luxus-ketrecből.

Hiradó

A tegnapi nap legfontosabb helyi hirei a rádióban:

1.) Letartóztattak egy tinédzsert zaklatás és testi sértés vádjával - hozzáteszem, nőnemüt. Azon lányok egyike ez, akik csoportosan megvertek egy másik tinédzsert, és a videót feltették az internetre. Nem tudom, Európában is akkora port kavart-e ez, mint itt...meg lennék lepve, ha igen... A jelenlegi letartóztatás mellesleg a fenti incidenstől független.

2.) Marihuana termesztő közösséget füleltek le egy lakótelepen. A termesztés nagy mennyiségben folyt, több lakást is átalakitottak erre a célra.

Nem is tudom, miért nem akarunk itt maradni....

Apropó költözés: tegnap lakásnézőben voltam, és megvan a szerencsés nyertes. Csendes kis közösségbe költözünk, közel a tengerparthoz és a munkához. (Iskolám messze lesz, de ott egye meg a ...) Első emeleti, egy hálószobás, mellékútra és rendezett gyepre néző, a mostaninál kisebb, de ugyanakkor olcsobb lakást választottam. Még Jason is megnézi hétfőn, és ha áldását adja rá, le is teszi a kauciót. Sikeresen alkudtam az árból, ugyanis a takaritók hipót öntöttek egy helyen a szőnyegre. Minket nem fog zavarni, majd teszünk rá egy kisebb rongyszőnyeget, és volt folt, nincs folt. :)

A szokásosnál is mozgalmasabb hónapom lesz, de már várom a HAZAUTAT, és a költözést is, persze! Még be kell fejezzem a negyedévem, meg sehol sem tartok a fizikával a vizsgámra...de majd csak lesz valahogy. :)

Szép napot mindenkinek!

Megyek haza!

Pénteken váratlanul megjött az útlevelem! :)

Már csak azt várom, mikor irja alá a fönököm a szabi kérvényemet, és aztán veszem a jegyet! :)
Úgy néz ki, pont jól idözitett a nagykövetség, még az osztálytalálkozómra is el tudok menni.

Ez a nagy hir...ja, meg találtunk új albit, 5 perc autózásra van a strandtól, kissebb mint a mostani, de olcsóbb is.:) És nem kell evakuálni, ha jön a hurrikán, mert egy magaslaton van.

A munkám a régi, max. annyi változott, hogy egyre több teher kerül a vállamra, a banya meg csak zsebre teszi az elismerést, amit közösen kapunk az általam végzett munkáért. Hát ilyen az élet. Egy év múlva legkésöbb váltok, mert költözünk vissza északra, és ez tuti. Ezen már nem változtatunk, elterveztük, van egy évünk megvalósitani. 3 hónap múlva már pályázhatok más állásra cégen belül, és ha akad valami, ami érdekel, fogok is.

Sulit csinálom, most a nyáron technikai rajzolást és AutoCAD-et tanulok - IMÁDOM! Ez igazán a nekem való szakma! :) Fizikából kellene vizsgáznom egy hónap múlva, de még sehol sem tartok vele. Na nem a lustaság miatt... :) Kit akarok átejteni? Dehogy nem amiatt. Ugyan dolgozom eleget, szombat reggelenként is, meg van házimunka meg házi feladat, de attól még tudnék tanulni, csak nem fülik hozzá a fogam...
Na, velem röviden ez van.

Ezt is megértük..

Már olyan régen nem irtam, hogy a jelszavamra sem emlékeztem. Szép mi? Vagy csak öregszem? :)

Nem kizárt, amilyen gyorsaságal mostanában rohan az idő...persze nem annyira bánom, hiszen akkor hamarabb lesz Augusztus, es annak is hamarabb lesz vége, és végre magam mögött hagyhatom Floridát az összes túristájával, millió lakosával, bőrrák-veszélyével, halálfélelmet nem ismerő idétlen vezetőivel együtt. Persze hiányozni fog a tenger, de amilyen gyakran mi eljutunk a tengerpartra, az belefér egy két hetes nyaralásba. Nagyon vágyom a hideg idő után, hogy télen legyen hó, és ne 30 fokos melegben kelljen izzadnom. Mellesleg Louisville most nagyon kezd kedvemre való projektekbe kezdeni. Épitenek egy 100 mérföldes bicikli és gyalogos körutat a város körül, és az első negyedét már át is adták. Beinditottak egy programot, ami arra törekszik, hogy mindenhol 'teljes' utakat épitsenek, járdával, biciklisávval. Nekem a járda-hiány komoly problémám volt a várossal, de ha ez megvalósul, annak nagyon fogok örülni. :) Feliratkoztam a bizottság hirleveleire, és ha visszamegyünk, valószinüleg elmegyek egy-két gyűlésre, hátha tudok nekik valami okosat mondani. Arról már inkább nem is regélek, mennyivel olcsóbb ott az élet, mert szerintem már csak ismétlem magam.

Valamelyik nap az edzőteremben találkoztam egy bőrrákos nénivel. Érdekes, hogy akik már régóta itt élnek, mindenféle rosszindulatú bőrnyavalyákkal küzdenek. Kicsit megijedtem, mert nekem az orvos azt tanácsolta, hogy kerüljem az erős napsütést, itt meg csak az van (kivéve a nyarat, amikor zuhog az eső). Szoval most 50 SPF-es naptejet kenek magamra, valahányszor kiteszem a lában a lakásól. A bőrrákos néni is ezt tanácsolta. Megmutatta a rákját, az arcán volt. Még soha sem láttam bőrrákot, olyan, mintha egy nagyon mély heges seb lenne a bőrödön. Nem szeretnék ilyet magamon felfedezni. :(

Az iskola jól megy (még szép, teknikum), csak nem szeretem, hogy hiány van nőnemű diákokban, igy extra sok figyelmet kapok. Valami barom, aki megragadt középiskolás szinten, hagyott nekem egy cetlit az autó szélvédőjén: 'Tetszel nekem. En tetszem neked? Ikszeld be a megfelelő kockát' (név nélkül, persze). Én ebből már rég kinőttem, mellesleg férjnél vagyok, és nekem a házassá nem csak vicc, mint itt amerikában sokaknak. Valami másik idióta elkezdte terjeszteni, hogy engem Jason az interneten rendelt. Ezt kedden tudtam meg, a cetli-incidens szombaton volt. Hát, ha ezt elhiszi valaki, jogosan gondolhatja, hogy próbálkozhat. Eléggé kezd bosszantani a szitu, először csak nevettem, de soha sem szerettem a kitüntetett figyelmet a másik nem részéről, szóval kezd betelni a pohár. Ráadásul ilyen gyerekes figyelem! Na, ezért is várom, hogy elszabaduljak innen.

Az ilyen kis incidenseket leszámitva minden rendben, élvezem az életet, teszem a dolgom. Még 'kedvenc' munkatársammal is sikerült megtörnöm a jeget, amire nagyon büszke vagyok. Nem rajta múlott, hiszen még köszönni sem volt hajlandó. :) Ovodás szint. Itt Floridában mindenki visszamaradott? Apropó munkahely: kellemes meglepődéssel vettem tudomásul, hogy itt van titkárnők hete, és ennek örömére kaptam a cégtől egy elő orchideát (remélem, nem irtom ki), és egy 30 darabos pohárkészletet. Az utóbbira nagy szükségünk volt, mostanában majd az összes magas poharunkat ripityommá törtük. Wiszkis poharunk az van, de az olyan snassz...

Jah, múlt szombaton voltam céges sportfesztiválon, lejártam a lában a homokban (jó kis vádli torna), kajakoztam, és teljes erőből sikeresen gyomorszájon dobtak a kidobóban - miután kiestem. Keményebb fajta szivacs labda volt, azért eléggé megéreztem, a hasizmom (és szegény kis zsirsejtecskéim) még most is kicsit érzékeny, ha megnyomkodom. Sebaj, legalább megint jót röhöghettünk Marcsin, mert ilyen is csak vele történhet.

Más nagyon nincs, varrogatok (nem tudom, irtam-e, hogy szülinapomra vettem-kaptam egy varrógépet), most Verocsnak hercegnő ruhát és Daninak táskát. A nadrágfelhajtásban egyre jobb vagyok. Petinek is végre befejeztem a kis kardigánját, remélem, még belefér. :) Most magamnak kötök, de nem túl lelkesen, mert őszig úgysem tudom hordani. Ma megpróbálok baklavát csinálni, meglátjuk mi sül ki belőle. Ha jól sikerül, megosztom veletek a receptet (ha már egyszer a sütit nem tudom).

Szép vasárnapot mindenkinek! Megyek reggelizni.

U.I.: SZEPTEMBERBEN MEGYEK HAZA, HA VALAKIT ÉRDEKEL!