Hát lassan már egy éve nem irtam semmit, szégyen-gyalázat. Mentségem nagyon nincs, egyszerűen lusta voltam. Lássuk dióhéjban, mi is történt 2008 októbere óta:
2008 November: a Banya (ha még emlékeztek rá, archnemesisem, a philippinó megkeseredett munkatársam) átment egy masik osztályra, minek eredménye képpen előléptettek egy kicsit. Titkárnő 1-ből lettem Titkárnő 2. Szeretném hinni, hogy ebben a kemény munkának és a lelkesedésnek is volt szerepe, amit a munkahelyen mutattam. (Nem kell egyik munkatársamnak sem az orrára kötni, hogy titokban igencsak elégedetlen voltam a munkámmal, na.) Felvettük Stephanie-t a helyére, aki rendesebb sokkal, bár a munkamorálja nem igen szárnyalja túl elődjéét. Elkezdek oviban önkénteskedni.
2009 Március: Megkezdődik 3 hónapos sikertelen költözési projektünk. Jason felmond és nekivág a 15 órás autóútnak Lajosfaluba. A munka, amit elvállalt, ideiglenes megbizásnak bizonyul, ami 2 nap alatt véget ér. Ezután ideiglenes munkától megy ideiglenes munkáig, mig végül sikerül állást szereznie Júniusban - ahol első nap kiderül, hogy 55-60 órát kell hetente dolgozni. Ami nem lenne probléma, ha nem járna a lelkem iskolába. De végre főiskolás, lelkesen tanul, ennyi munka mellett persze képtelenség lenne folytatni. Nekem addigra már kilátásban volt egy beszerzői állás a cégnél, tehát felpakolt és jött vissza.
2009 Július: egy hónapos huzavona után végre megkapom hivatalosan az előléptetést. Már majd két hónapja végzem a melót, csak egyet fizetnek visszamenőleg - jobb, mint a semmi. Jason elhelyezkedik a cégnél ismét, persze ideiglenesként, de ami késik, nem múlik, előbb-utóbb lesz üresedés.
Szóval most itt tartunk. Én dolgozom Junior Beszerzőként (igen, nagybetűvel, mert végre ott vagyok, ahol két éve kellett volna lennem), Jason iskolába jár, én napi egy órában ovisokkal is foglalkozom. Tavasztól egyetemi tanári diplomára fogok hajtani, azt a leggyorsabb megszerezni, és ha fizu nélkül is csinálom, hát akkor már miért ne legyen ez a karrierem. Itt jobban megfizetik és megbecsülik, a rengeteg fizetett szabi pedig verhetetlen. Shába cicám 5 kilós labda, csótány és gyik vadásszá nőtte ki magát. Borzasztó okos (ki gondolta volna egy macskáról), jó természetű, száraz macskaeledel és nyers bébispenót függő szürke labdacs. :) Jasonnel nem adtuk fel, továbbra is lelkesen álmodozunk költözésről, egyelőre új albiba, aztán talán egy-két év múlva végre vissza északra. Addig meg próbáljuk kedvelni Floridát, már amennyire lehet Floridát kedvelni.
Na csóközön, legközelebb megint egy év múlva (csak viccelek)! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése