...bizony, bizony. Nagy reményekkel vártam a hétfőt, hogy majd most akkor tanulhatok végre valami újat, átraknak a mikroszkópra, mert megint kaptunk egy új embert. Ehelyett kaptam egy újabb jobbhorgot az élettől. (Nem szép dolog verekedni, Élet, nem mondta anyukád?) Mostanra halállistám első helyét elfoglalő 'kedvenc' betanitóm az egy hete felvett, még gyakorlatilag semmit sem tudó csontvázat részesitette ebben a megtiszteltetésben. (Oké, bocsánat a csontvázért, végülis nem az ő hibája, hogy igy alakultak a dolgok. Mellesleg 18 éves, és van egy 5 hónapos gyereke. Mikor ezt megtudtam, elmúlt a kóros sárgaságom.) Szóval igy indult tegnap a munkadélután. Volt olyan munkatársam, aki átérezve helyzetem, megkérdezte, jól vagyok-e. Persze összeszoritottam a fogam, és igennel feleltem, de befelé tomboltam. Szivem szerint a banya fejébe húztam volna a szemeteskukát, lehetőleg azt, amelyikben a használt alkoholos kendőket tartjuk, had lelje halálát az alkoholgőzben. Kúlönböző középkori kinzómódszerek is átfutottak az agyamon, nem is tudtam, hogy ilyen információ is lapul a sötét mélyben. Igyekeztem mélyeket lélegezni, és kifelé mosolyogni, mintha nem érdekelne az egész. Kedves indiai munkatársam bátran felszólalt érdekemben, mondván, milyen okos, ügyes ez a legkissebb tapsifüles, miért nem őt választottad. Erre a banya (nem is érdemli meg, hogy nevén nevezzem) elkezdte tirádázni, hogy ő csak a cég érdekét tartja szemelőtt, ez nem személyes. Ha nem személyes, akkor miért is jut egyáltalán eszébe, hogy személyes lehetne? Naná, hogy személyes. Előjött a katona-mentalitás, nem türi, ha valaki megkérdőjelezi amit mond, vagy csinált, és én bizony újoncként ezt tettem. Ime ostobaságának újabb rikitó bizonyitéka. A cég érdeke pedig az lenne, hogy az új kislány rendesen begyakorlja, amit elkezdett tanulni, megismerkedjen a termékekkel, ahogy azt mindenki teszi, mikor odakerül, és hogy egy már tapasztaltabb, gyors, jó felfogású ember dolgozzon a mikroszkópon. Még akkor is, ha az az ember (egyelőre) nem a cég közvetlen alkalmazottja. De persze ő ahhoz is sötét, hogy ezt felfogja.
Szóval most kúrálom sérült pici lelkem, bár már múlik a jobbhorog okozta kár, azért még sajog egy kicsit. Igyekszem felülemelkedni a helyzeten, nekem ez csak átmeneti, ő negyvenakárhány éves, és ennél nem jutott feljebb, és soha nem is fog, élvezze, amig lehet. Ha felvesznek, és netán vele egy részlegre kerülök, az ilyen húzásokat nem fogja megúszni szárazon. Egyenlők leszünk, és ki is fogom nyitni a számat. Bánatomban feladtam egy hirdetést, hátha akad angol tanitvány, akkor legalább megint értelmes, gondolkodó embernek érezhetem magam. Tanulgatom a florida kresszt is, kell itteni jogsi most, hogy megvan a zöldkártya. Megyek ma is úszni (minden reggel mostanában), a jakuzzi és a medence hüvös, kék vize majd kismitja a méreg-ráncaimat. Vagy majd segit a nutellás alma. Remélem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése