Bemutatkozom...

Shába a nevem, 8 hetes lány cica vagyok. A bundám szép szürke, kivéve a tappancsaimat, az orrom körüli részt, és a hasamat. Azok ugyanis fehérek. Igaz, a hasamon most a fele szőr még mindig nem nőtt ki. Le kellett borotválják az ivartalanitáshoz. Október 3-án, pénteken fogadtak örökbe új rabszolgáim. Csak nézelődni jöttek be a PetSmart nevű üzletbe, ahol mellesleg cicákat is lehet örökbe fogadni. Marcsi nevű rabszolgámnak addig hizelegtem, nyávogtam, mig teljesen ellágyult a szive, és haza nem vitt. Először azt hittem, nem jártam sikerrel, mert miután megnézett közelebbről is, a fránya gondozó visszarakott a ketrecbe. De csak elment Jason nevű másik rabszolgámmal nekem mindenféle macska-dolgot vásárolni. Az autózás nem igazán tetszett, és ennek hangos és igen szivszaggató nyávogással hangot is adtam. De végül megérkeztünk új luxus ketrecembe. Az első este még igen félénk voltam, minden kicsi zajra összerezzentem, de már a harmadik estémen elég jól sikerült beilleszkednem. A vécémet csak egyszer kellett megmutatni, azóta okosan odajárok a dolgomat végezni. A porszivótól sem voltam annyira megijedve, mint az átlag macskák, és a kényszerű fürdetést is igen jól viseltem.

Amikor nem alszom, nagyon aktivan töltöm az időmet, rabszolgáimmal, vagy az általuk adott játékokkal szórakoztatom magam. Különösen szeretem a Marcsi kezét rágcsálni, és a haját a karmaimmal kifésülni. Ha értene macskául, meg is mondanám neki, hogy dobja el azt a buta hajkefét, majd én gondoskodom a frizurájáról. A tőle kapott nagy fehér fonalgombolyagot is imádom a hátsó lábaimmal pofozni. Ez a ketrec sokkal nagyobb, mint az előző lakhelyem volt, és a rabszolgáimon kivül senkivel sem kell megosztanom. A koszt is klasszisokkal jobb, kaptam már tonhalat, pulyka és csirke husit. A virsli nem izlett. Szerencsémre Marcsi rabszolga utána olvasott, hogy a szárazkaja nekem nem igazán jó, igy majd nem kell túl gyakran azt ennem. Mint kiderült, az ostoba szobanövényei egytől-egyig mérgezőek számomra, igy jó magasra rakta őket addig, amig megnem tanulok rendesen, macskához méltóan ugrani. (kicsit esetlen vagyok, na. Ezért sem mehetek még az erkélyre)

Mindent összevetve igen jól választottam.

Shába voltam, a floridai luxus-ketrecből.

Hiradó

A tegnapi nap legfontosabb helyi hirei a rádióban:

1.) Letartóztattak egy tinédzsert zaklatás és testi sértés vádjával - hozzáteszem, nőnemüt. Azon lányok egyike ez, akik csoportosan megvertek egy másik tinédzsert, és a videót feltették az internetre. Nem tudom, Európában is akkora port kavart-e ez, mint itt...meg lennék lepve, ha igen... A jelenlegi letartóztatás mellesleg a fenti incidenstől független.

2.) Marihuana termesztő közösséget füleltek le egy lakótelepen. A termesztés nagy mennyiségben folyt, több lakást is átalakitottak erre a célra.

Nem is tudom, miért nem akarunk itt maradni....

Apropó költözés: tegnap lakásnézőben voltam, és megvan a szerencsés nyertes. Csendes kis közösségbe költözünk, közel a tengerparthoz és a munkához. (Iskolám messze lesz, de ott egye meg a ...) Első emeleti, egy hálószobás, mellékútra és rendezett gyepre néző, a mostaninál kisebb, de ugyanakkor olcsobb lakást választottam. Még Jason is megnézi hétfőn, és ha áldását adja rá, le is teszi a kauciót. Sikeresen alkudtam az árból, ugyanis a takaritók hipót öntöttek egy helyen a szőnyegre. Minket nem fog zavarni, majd teszünk rá egy kisebb rongyszőnyeget, és volt folt, nincs folt. :)

A szokásosnál is mozgalmasabb hónapom lesz, de már várom a HAZAUTAT, és a költözést is, persze! Még be kell fejezzem a negyedévem, meg sehol sem tartok a fizikával a vizsgámra...de majd csak lesz valahogy. :)

Szép napot mindenkinek!

Megyek haza!

Pénteken váratlanul megjött az útlevelem! :)

Már csak azt várom, mikor irja alá a fönököm a szabi kérvényemet, és aztán veszem a jegyet! :)
Úgy néz ki, pont jól idözitett a nagykövetség, még az osztálytalálkozómra is el tudok menni.

Ez a nagy hir...ja, meg találtunk új albit, 5 perc autózásra van a strandtól, kissebb mint a mostani, de olcsóbb is.:) És nem kell evakuálni, ha jön a hurrikán, mert egy magaslaton van.

A munkám a régi, max. annyi változott, hogy egyre több teher kerül a vállamra, a banya meg csak zsebre teszi az elismerést, amit közösen kapunk az általam végzett munkáért. Hát ilyen az élet. Egy év múlva legkésöbb váltok, mert költözünk vissza északra, és ez tuti. Ezen már nem változtatunk, elterveztük, van egy évünk megvalósitani. 3 hónap múlva már pályázhatok más állásra cégen belül, és ha akad valami, ami érdekel, fogok is.

Sulit csinálom, most a nyáron technikai rajzolást és AutoCAD-et tanulok - IMÁDOM! Ez igazán a nekem való szakma! :) Fizikából kellene vizsgáznom egy hónap múlva, de még sehol sem tartok vele. Na nem a lustaság miatt... :) Kit akarok átejteni? Dehogy nem amiatt. Ugyan dolgozom eleget, szombat reggelenként is, meg van házimunka meg házi feladat, de attól még tudnék tanulni, csak nem fülik hozzá a fogam...
Na, velem röviden ez van.

Ezt is megértük..

Már olyan régen nem irtam, hogy a jelszavamra sem emlékeztem. Szép mi? Vagy csak öregszem? :)

Nem kizárt, amilyen gyorsaságal mostanában rohan az idő...persze nem annyira bánom, hiszen akkor hamarabb lesz Augusztus, es annak is hamarabb lesz vége, és végre magam mögött hagyhatom Floridát az összes túristájával, millió lakosával, bőrrák-veszélyével, halálfélelmet nem ismerő idétlen vezetőivel együtt. Persze hiányozni fog a tenger, de amilyen gyakran mi eljutunk a tengerpartra, az belefér egy két hetes nyaralásba. Nagyon vágyom a hideg idő után, hogy télen legyen hó, és ne 30 fokos melegben kelljen izzadnom. Mellesleg Louisville most nagyon kezd kedvemre való projektekbe kezdeni. Épitenek egy 100 mérföldes bicikli és gyalogos körutat a város körül, és az első negyedét már át is adták. Beinditottak egy programot, ami arra törekszik, hogy mindenhol 'teljes' utakat épitsenek, járdával, biciklisávval. Nekem a járda-hiány komoly problémám volt a várossal, de ha ez megvalósul, annak nagyon fogok örülni. :) Feliratkoztam a bizottság hirleveleire, és ha visszamegyünk, valószinüleg elmegyek egy-két gyűlésre, hátha tudok nekik valami okosat mondani. Arról már inkább nem is regélek, mennyivel olcsóbb ott az élet, mert szerintem már csak ismétlem magam.

Valamelyik nap az edzőteremben találkoztam egy bőrrákos nénivel. Érdekes, hogy akik már régóta itt élnek, mindenféle rosszindulatú bőrnyavalyákkal küzdenek. Kicsit megijedtem, mert nekem az orvos azt tanácsolta, hogy kerüljem az erős napsütést, itt meg csak az van (kivéve a nyarat, amikor zuhog az eső). Szoval most 50 SPF-es naptejet kenek magamra, valahányszor kiteszem a lában a lakásól. A bőrrákos néni is ezt tanácsolta. Megmutatta a rákját, az arcán volt. Még soha sem láttam bőrrákot, olyan, mintha egy nagyon mély heges seb lenne a bőrödön. Nem szeretnék ilyet magamon felfedezni. :(

Az iskola jól megy (még szép, teknikum), csak nem szeretem, hogy hiány van nőnemű diákokban, igy extra sok figyelmet kapok. Valami barom, aki megragadt középiskolás szinten, hagyott nekem egy cetlit az autó szélvédőjén: 'Tetszel nekem. En tetszem neked? Ikszeld be a megfelelő kockát' (név nélkül, persze). Én ebből már rég kinőttem, mellesleg férjnél vagyok, és nekem a házassá nem csak vicc, mint itt amerikában sokaknak. Valami másik idióta elkezdte terjeszteni, hogy engem Jason az interneten rendelt. Ezt kedden tudtam meg, a cetli-incidens szombaton volt. Hát, ha ezt elhiszi valaki, jogosan gondolhatja, hogy próbálkozhat. Eléggé kezd bosszantani a szitu, először csak nevettem, de soha sem szerettem a kitüntetett figyelmet a másik nem részéről, szóval kezd betelni a pohár. Ráadásul ilyen gyerekes figyelem! Na, ezért is várom, hogy elszabaduljak innen.

Az ilyen kis incidenseket leszámitva minden rendben, élvezem az életet, teszem a dolgom. Még 'kedvenc' munkatársammal is sikerült megtörnöm a jeget, amire nagyon büszke vagyok. Nem rajta múlott, hiszen még köszönni sem volt hajlandó. :) Ovodás szint. Itt Floridában mindenki visszamaradott? Apropó munkahely: kellemes meglepődéssel vettem tudomásul, hogy itt van titkárnők hete, és ennek örömére kaptam a cégtől egy elő orchideát (remélem, nem irtom ki), és egy 30 darabos pohárkészletet. Az utóbbira nagy szükségünk volt, mostanában majd az összes magas poharunkat ripityommá törtük. Wiszkis poharunk az van, de az olyan snassz...

Jah, múlt szombaton voltam céges sportfesztiválon, lejártam a lában a homokban (jó kis vádli torna), kajakoztam, és teljes erőből sikeresen gyomorszájon dobtak a kidobóban - miután kiestem. Keményebb fajta szivacs labda volt, azért eléggé megéreztem, a hasizmom (és szegény kis zsirsejtecskéim) még most is kicsit érzékeny, ha megnyomkodom. Sebaj, legalább megint jót röhöghettünk Marcsin, mert ilyen is csak vele történhet.

Más nagyon nincs, varrogatok (nem tudom, irtam-e, hogy szülinapomra vettem-kaptam egy varrógépet), most Verocsnak hercegnő ruhát és Daninak táskát. A nadrágfelhajtásban egyre jobb vagyok. Petinek is végre befejeztem a kis kardigánját, remélem, még belefér. :) Most magamnak kötök, de nem túl lelkesen, mert őszig úgysem tudom hordani. Ma megpróbálok baklavát csinálni, meglátjuk mi sül ki belőle. Ha jól sikerül, megosztom veletek a receptet (ha már egyszer a sütit nem tudom).

Szép vasárnapot mindenkinek! Megyek reggelizni.

U.I.: SZEPTEMBERBEN MEGYEK HAZA, HA VALAKIT ÉRDEKEL!

Ember tervez....

Kezdek hinni ebben a jó kis mondásban, van benne igazság. Az elmúlt hetekben azon gondolkodtam, hogyan tudnék egy kis extra keresetre szert tenni valami mellékes állás formájában. Drága az oskola, és nem ártana előre kifizetni a kölcsönöm egy részét, spórolnék a kamaton. Hát mit ád az ég, tegnap (szombaton) óra előtt elkapott a diáksegélyes-pénzügyes néni a folyosón, és megkérdezte, nem-e lenne kedvem részt venni a 'tanulj-dolgozz' programjukban. Nem fizetnének sokat, itteni minimálbért óránként, de a tapasztalat, és persze a kapcsolatok nagyon jól jönnének. Most ezen agyalok, elfogadjam-e, vagy sem, azért is nem alszom, pedig lassan ideje lenne... Ha elfogadom, vissz a főiskolai alvásmennyiséghez és agytornához, legalábbis szeptemberig. Ha nem, nem dől össze a világ, csak éppen anyagilag kell kicsit jobban felkössem a gatyámat. Na nem vészesen...

Hát ez van...Amúgy az iskola érdekes, meglátszik, hogy teknikai suli, tele van pasikkal (Brigi, te élveznéd!) Sajnos lévén a ritka normális női egyének egyike, esetenként számomra kényelmetlen figyelemben részesülök. Hát nem vicces, hogy majd harminc évesen, bekötött fejjel sem tudok vele mit kezdeni? :)

Tadaaaaaaa!

Megint vagy egy hónapig lusta voltam, és nem irtam. Gondolom, lassan már nem néz fel ide senki. Sebaj, majd akkor irok magamnak. :)

Zajlik az élet, bár most karrier ügyileg nem épp legboldogabb idöszakomat élem, de erröl már volt szó. A lényeg, hogy a helyzet változatlan, bútordarbnak néznek napi szinten. Bevallom, nem lennék bútor, hamar megunnám az életet. Semmi sem csökkenti jobban az önbecsülésedet, mintha levegönek néznek. Na, ezért is fogunk költözni, többek között.

Azért akad egy-két jó dolog is manapság. Múlt szombatom elsö izben átgyalagoltam a Gandy Hid túloldalára, visszafelé pedig kocogtam! A hid kb. 2.75 mérföld hosszú, ami kb. 4.5 kilóméternek felel meg. :) Büszke is voltam magamra! Szeretném ezt majd heti szinten megismételni. Sajna tegnap vásárlással telt a délután, ma meg ugye házimunka... De megérte, mert helyes kis kütyüre tettem szert. Vettem egy Dell Inspiron 1526-os laptopot, és most arról irok. Végre tudok majd mit kezdeni a kényszervárakozással töltött órákkal munka után (Jasonre kell várnom, én 5ig, ö 6ig dolgozik)! Sulihoz is kell majd, meg itthon sem kell a gépre várni. Gyorsabb is, mint az öskövület, amit egy ismeröstöl örököltünk meg, elviszi majd a grafikai progikat, amiket le akarok tölteni, és megtanulni. Kicsit húztam a szám amikor a fizetésre került a sor, nem szeretek egyszerre ennyi pezót költeni, mindig bűntudatom lesz, de végülis megspóroltam pár száz dolcsit. Az iskolán keresztül vehettem volna gépet a diákkölcsönömböl, de gyakorlatilag egy ennél gyengébb teljesitményű zsákbamacseszt igértek, és ráadásul jóval drágábban, mint amennyibe ez került. Abban lett volna 1GB memória, lassúbb proci, meg kevesebb tárhely, és került volna egy ezresbe, ez viszont kétszer olyan gyors, van benne 2Gb memoria, ami bövithetö 4 GBre, és annyi tárhely, hogy szerintem az életben nem fogom megtölteni. Ja, és 300al kevesebbet fizettem érte, akciós volt. :) És kék. Bár ez mellékes. Legalábbis a szakik szerint. Szerintem fontos a külcsin is - egy kicsit. Nöböl vagyok, na....

Következö project egy kisautó, kényszerböl. Ellenék én nélküle, de mint már irtam volt (vagy nem?), Amerikában a tömegközlekedés igen gyatra, leszámitva a nagy gigapoliszokat, mint New York City, San Fransisco, Washington, stb. Nyár közepéig kell beszereznem, amig van melóm. Vagyis költözés elött. Ma felmerült bennem, hogy esetleg én is szeptemberben dobbantok, párommal egy idöben, bár akkor egyszerre lennénk munka nélkül, ami kicsit nehezitené a szitut. Kiráz a hideg arra a gondolatra, hogy anyósommal és bolhás, vedlö macskáival lakjak 2 hónapig. Nem az anyóssal van baj, félre ne értsétek, hanem a macskákkal. Meg a melót sem szeretem eléggé ahhoz, hogy addig itt tartson. Valószinüleg összel megyek haza, mert a tavasz sajna már nem fog összejönni, nyáron meg drágák a jegyek. S ha már úgyis szabit vennék ki, miért ne tartsam meg a szabit, fizettessem ki velük, mikor augusztus végén lelépek, és menjek haza pihizni, mielött új munkahelyre megyek? Louisvilleböl hihetetlen módon olcsóbb repülni, mint Tampából, és egyszerűbb is lenne a jegyvétel, lévén, hogy Jason Lajosfaluban maradna mindenképpen, és igy nekem nem kellene extra jegy Tampába. (Nem, nem tudunk külön repülni, semmilyen idegen nyelven nem beszél a lelkem, félek, valaki ellopná, amilyen naiv.) Ráadásul az új helyen ki tudja, mikor lesz lehetöségem szabit kivenni? Nem akarok megint két évet távol lenni, nehéz nagyon. :) Csak ne nyafogjak, mi? Én akartam...hát most tessék.


Szóval a tervem a következö: szept elsö hetében költöznénk, és valamikor 5-e körül mennénk haza két hétre. Már hetekkel elötte elkezdeném beküldözgetni az önéletrajzomat, és amúgy is eltart egy darabig, mire interjúra kerül sor. A suliból hiányozhatok 3 hetet, szóval ez nem lenne gond. Amúgy meg szeptemberben könnyebb munkát találni, mint decemberben, év végén általában nem vesznek fel senkit. És olyan szép az ösz otthon... Már csak az új útlevelemnek kell megérkeznie, és vehetem is a jegyet!
Na, ennyi mára. Veletek mi újság?

Boldogságos Valentin Napot!

Remélem, nektek jobban telt, mint nekem. :( Az enyém sajna munkahelyi gondokkal volt megtűzdelve. Sor került a nagy beszélgetésre a személyzetisekkel, de nem volt eredménye. Mivel a banya már ott van négy éve, sajna hallgatnak rá. Teljesen negativ képet próbál festeni rólam, gyűjtögeti a kis hibákat, hogy aztán majd adandó alkalommal elővehesse az arzenáljából. Na jó, azért egy kicsit megdorgálták, hogy ejnye-bejnye, legyen türelmesebb, de szerintem nem lesz hatása. Időközben rájöttem, hogy féltékeny a lelkem. Lehet is, szebb és okosabb, fiatalabb, tehetségesebb vagyok mint ő (ha, én a kis nakképű!), a többi munkatársam kedvel, némelyik idősebb pasi még viccesen flörtöl is velem, rá meg rá se bagóznak, csak ha kell valami. És mellékesen a fönők végre utalt jövőbeni terveire, miszerint akár előléptetés is várhat rám. Szép lenne, de nem fűzök hozzá nagy reményeket.

Más: anyósomért aggódtunk az utóbbi időben, szegényemre ráijesztettek, hogy mellrákja van. Az eddigi tesztek szerint nincs, bár még várunk egy eredményre. Ha beteg, akkor természetesen lőttek a költözésnek, és Marcsi sürgősen jobb munka után fog nézni. De minden rendben lesz.

Azért kettő jó dolog is volt a mai napban....nem, három: korán leléptem melóból - ki korán kezd, korán megy haza. :) Útközben megálltam sushit venni, most azt emésztem, és itthon várt egy nagyon édes, házikészitésű képeslap a másik felemtől. :) Megbeszéltük, hogy nem ajándékozunk vagy ünnepelünk, mivel pár nap múlva egy évesek leszünk, és inkább majd elmegyünk abból az alkalomból vacsizni. De ő nem állta meg...kellemes meglepi volt.

Dióhéjban ennyi. Várom már a márciust, oskolába akarok menni, hogy azzal legyen tele a fejem, nem hülye munkatársakkal. Vicces, hogy bár vagy 20 évvel fiatalabb vagyok, nekem kell a felnőttet játszanom. :) Ilyen sem volt még! Ezt a meccset megnyerte, de az Élet nevű játékban határozottan vesztésre áll! Bibiiii!

Melegben rossz betegnek lenni :(

Megint sikerült valami nyavaját osszeszednem... Ha legalább hideg lenne, elmondhatnám, hogy hát igen, megfáztam, stb. És akkor még jól is esne, hogy a meleg szobában kell maradnom, miközben kint tombol a tél. De nem, a floridai (gyakorlatilag) örök nyárban Marcsi fogja magát, és megbetegszik! Persze az irodai közeg hatásosan elősegitik a bacik és virusok terjedését, pláne, hogy az ablak-nyitás fogalma Amerikában nem túl elterjedt. Szivjuk a poshadt, poros légkondis levegőt, az ám az igazi! Nem, nem nyitunk ablakot, mert vagy túl hideg, vagy túl meleg van. A vicc az, hogy az irodában szerintem ha akarnánk, sem tudnánk ablakot nyitni. Nem úgy tervezték az épületet. Na, majd ha betörök az iparba, ezen feltétlenül változtatok!

Tegnap korán le kellett lépjek munkából, ami jó is, meg rossz is. Jó, mert már elegem volt belőle, és jó indokkal szünetet tartani. Rossz, mert nem kapok erre a másfél napra fizetést. Egy hét van hátra az első három hónapomból, amikortól már vehetnék ki úgynevezett személyes időt, ami fizetett. Naná, hogy pont most kell megbetegednem! Sebaj, biztos vagyok benne, hogy kedvenc munkatársam most partizik, és dörzsöli a kis kabzsi kezeti, hogy látszólag jogosan túlórázhat. Látszólag, mert ma egy embernek is alig elegendő munka van, a hétfők és keddek igen unalmasak. De bizzuk csak rá, ő megoldja, hogy úgy tűnjön, mintha rengeteg tennivaló lenne! Aminek 5 percig kellene tartania, az nála egy órába telik. A hatékonyság nem a legjobb jellemzője. Gyakorlatilag ez is lopás nem? Fölöslegesen lopja az időt, és ezáltal a cég pénzét. Sajnos rajtam kivül nem tűnik fel senkinek, mivel nem dolgoznak közvetlenül mellette.

Tudom, nem munkatársak szapulását akarjátok itt olvasni, de ezt az egyet még had meséljem el! :) Csak bizonyiték, hogy igazságos az élet (néha). Irtam, hogy kedvenc munkatársammal mennyire nem jövünk ki, nem tisztel, lenéz, egyebek. A kis beszélgetést a főnökkel is emlitettem. Nahét, erre fel, szerdán, mikor az egyik beszerző szabin volt, adódott egy feladat, ami beszerzői tevékenység, és sürgős volt. Be kellett húzni korábbra egy megrendelést. A sztorihoz hozzátartozik, hogy Dee szeretne beszerző lenni, ami az ott töltött négy év alatt még nem sikerült neki. Na szóval, kit kért meg a főnök, hogy intézze el? Hát engem. És sikeres volt a vállalkozás! :) Mi ez, ha nem mega-pofon az élettől Dee-nek? Hallottam is nyafogni a főnöknek később. Másnap dolgozott mint a güzü, de minden csoda egy napig tart nála. Adódott alkalmam bajba keverni a kis drágát, de nem éltem vele. Inkább kimaradnék a drámából, ha lehet. Ha őt hátbatámadósat játszik, az az ő baja, én tudom, hogy az csak nekem rossz hosszútávon. Na és itt pont.

Hihetetlen, hogy már február van! Bárcsak november lenne...akkor ugyanis költözünk vissza Louisvillebe. Vagyis én költözöm. Másik felem már szeptemberben előre megy. De jó neki...Nekem sajna maradnom kell, amig a negyedév véget ér. Márciusban kezdődik az oskola! :) Az jó kis figyelem-elterelő lesz. Tegnap hivott a T.O.s pasi, hogy beszámitották a kreditjeimet, amiket még Rochesterben szereztem, ez megspórol nekem úgy 3,500 dolcsit. Nem rossz! Mire megyek vissza Kentuckyba, már profi leszek AutoCAD-ből, ami megintcsak előny a munkakersésben. Lesz egy év munkatapasztalatom, Excelből is guru leszek (megyek tréningre hónap végén, munkahely fizeti), szóval elvileg kapkodniuk kell majd utánam a munkáltatóknak. Kinéztem a céget, aminél dolgozni szeretnék. :) Szegények, még nem tudják, mi vár rájuk. Addig fogom őket zaklatni, amig fel nem vesznek. Ahogy ezzel a melóval is tettem. Kezdek rájönni, hogy néha pofátlannak és kitartónak kell lenni ahhoz, hogy elérd, amit akarsz. Persze udvariasan pofátlannak, hogy azért jó benyomást tegyél. Van, aki ezt nem szereti, de azok az emberek általában nem vezető beosztásban dolgoznak (lásd Dee), nem ők döntenek a sorsodról.

És kezdem elvesziteni a fonalat....na, hát ezért nem dolgozom én ma. Fél óra koncentrálás után zombi leszek. Azért van bűntudatom, hiszen nem vagyok a halálomon, de legalább valami értelmes dologgal tölthetem a napot. Számomra értelmessel. :) Rajzolni fogok!

Oh, tanács kellene, mit csináljak a Dee-féle visszapillantó tükör-ügyben. Eléggé kényelmetlneül érzem magam miatta. Tippeket kérek szépen! :)

Boldogságos szép napot!

Még megvagyok!

Ha esetleg valakit érdekel...Tudom, tudom, sokáig nem irtam, de zajlik az élet, vagyis inkább rohan. Annyi minden történt, nem is tudom, hol kezdjem...

Dolgozgatok, hol több, hol kevesebb lelkesedéssel. A munka unalmas, és ráadásul egy hisztériás idiótával kell együtt dolgoznom. Múlt héten volt komoly haddelhadd, beszélgetés közösen a fönökkel, mert már tarthatatlan volt a helyzet, a banya nem volt hajlandó normális hangnemben kommunikálni velem. Elmondott mindenféle hazugnak, agresszivnak (na ezt sem hallottam még senkitöl), bunkónak. A főnök előtt majdhogy nem kiabált velem. Szegény főnök sokkban volt, és eléggé tehetetlen, mit ne mondjak. A mai napig még fontolgattam is, hogy talán van némi igazság abban, amit a banya (polgári nevén Dee) állit, de miután kiszúrtam a kis visszapillantó tükröt a banya monitorján, amivel engem sasolhat napközben, hát erősen kétlem, hogy épp eszü lenne a lelkem. :) Úgy egy hete jelent meg a kis tükör, és eleinte nem is szúrt szemet, ma esett le, hogy mi az. Ha nem dolgoznék rendesen, még lenne is oka odabiggyeszteni, a baj az, hogy a munkamorálom kilóméterekkel az övé fölött szárnyal. Valószinüleg ez igazából a baja velem. Hát ez van, tessék dolgozni, ha nem tetszik!

Megyek iskolába márciusban, számitógépes (AutoCAD, egyebek) tervezést tanulni. Várom nagyon! Jah, és összel húzunk vissza Louisvillebe! Szóval ha floridai látogatást terveztek, addig kell rá sort keritsetek! Florida nem is olyan jó állandó lakhelynek...mondjuk én ezt tudtam eddig is...csak a másik felem nem :) Repcsi jegyre van pénzem, még mindig a papirokat próbálom intézni. Közben iskolai papirokat is kellet intéznem, meg kaptam egy forditási melót, szóval el voltam havazva. Hogy mikor megyek haza? Jó kérdés, én is szeretném tudni. Iskolán, papirokon múlik. De ez a lökött lakótársam jön velem tutira. Szegény nem beszél magyarul nagyon, majd kacagok rajta nagyokat. :)

Nah, elég a zagyválásomból. Csak életjelet kartam adni magamról.

Csóközön!