Kezdek hinni ebben a jó kis mondásban, van benne igazság. Az elmúlt hetekben azon gondolkodtam, hogyan tudnék egy kis extra keresetre szert tenni valami mellékes állás formájában. Drága az oskola, és nem ártana előre kifizetni a kölcsönöm egy részét, spórolnék a kamaton. Hát mit ád az ég, tegnap (szombaton) óra előtt elkapott a diáksegélyes-pénzügyes néni a folyosón, és megkérdezte, nem-e lenne kedvem részt venni a 'tanulj-dolgozz' programjukban. Nem fizetnének sokat, itteni minimálbért óránként, de a tapasztalat, és persze a kapcsolatok nagyon jól jönnének. Most ezen agyalok, elfogadjam-e, vagy sem, azért is nem alszom, pedig lassan ideje lenne... Ha elfogadom, vissz a főiskolai alvásmennyiséghez és agytornához, legalábbis szeptemberig. Ha nem, nem dől össze a világ, csak éppen anyagilag kell kicsit jobban felkössem a gatyámat. Na nem vészesen...
Hát ez van...Amúgy az iskola érdekes, meglátszik, hogy teknikai suli, tele van pasikkal (Brigi, te élveznéd!) Sajnos lévén a ritka normális női egyének egyike, esetenként számomra kényelmetlen figyelemben részesülök. Hát nem vicces, hogy majd harminc évesen, bekötött fejjel sem tudok vele mit kezdeni? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése