2007. november 22., csütörtök

Én vagyok Morgó, és helyesbitek

Igen, igen. Ha választani kellene a 7 törpe közül, valószinüleg én lennék Morgó, már ami az amerikaiakat illeti. Talán nem jól fejeztem ki magam, de nem MINDEN amerikai ételt szidtam, hanem a tradicionális, közép-nyugati föztöket, amik leginkább a Brit ételekhez hasonlitanak (nem véletlenül, lásd történelem). És valljuk csak be, a Brit konyha nem épp a legfantáziadúsabb. Amerikában a határok mentén természetesen megjelenik a más kultúrák hatása, ami eröteljesen feljavitja a kulináris szinvonalat. Délen és észak-keleten lehet nagyon finomakat enni. Szóval bocsi a kifakadásért. Ami a boltokat illeti, a floridai és kentucky-i választékból indultam ki, nem pedig a kivételes és általam nagyon szeretett, de sajnos csak New York államban létezö Wegmansböl. Mit nem adnék, ha egyet teleportálhatnánk ide a sarokra az agár versenypálya helyett! (Nem támogatom az agárversenyeket, mint hallottam, szegény kutyusokkal eléggé rosszul bánnak egyesek.)

És ha már a fözésnél tartunk, kérlek szurkoljatok nekem, ma sütök életemben elöször egész pulykát! Nagy kaland lesz, lehet, rántottát vacsorázunk Hálaadás napján. Bár a minap olvastam, hogy az elsö Hálaadás nem is akkor volt, amikorra gondolják, hanem sokkal korábban, valami spanyol krapek ült le elöször az indiánokkal megünnepelni, hogy épségben partot ért. A menü nem pulyka volt, hanem bableves, és mindez itt, Floridában, Saint Augustine-ban esett meg. Érdekes, nem?

Ami a helyesbitést illeti: de láttam már mosómacit fára mászni! Panni emlékeztetett arra az öngyilkos hajlamú egyedre, amit az ö hátsókertjükben láttunk 2,5 emelet magasan Tarzanosdit játszani. Nagyon izgultunk, nehogy szegény leessen! Hanyatlik a memóriám, ideje elkezdenem szedni azt a C-betüs gyógyszert. Mi is a neve?.......hmmm....valahogy nem jut eszembe....

2007. november 19., hétfő

Van mosómacink!

Na nem a lakásban, a lakótelepen. Ma este elmentünk Jasonnel sétálni egyet vacsora után, és láttunk kettöt is! Mind a kettö szemeteskukából mászott ki, és persze menekült, amilyen gyorsan csak tudott. Az egyikük jól megnézett minket magának, gondolkodott is egy kicsit, hogy megérjük-e a fáradtságot, és eliszkoljon-e. Aztán persze biztos, ami biztos, felmászott egy közeli fára. Még sose láttam mosómacit fára mászni! Szemetesben csövezni igen, kukát svédasztalnak használni is, de fára mászni....! Emlékszem, a Michigan-i táborban szokták éjszakénként kiborogatni a szemetest, mi meg reggel szedhettük össze utánuk a maradékokat. :) Ott még borzot is láttam, meg a szagát is éreztem. Fujj! Azt nem tudom, meséltem-e, hogy láttam pár hónapja élö, dögnagy aligátort szabadon. Bizony, egy bevásárló központ melleti tóban úszkált nagy lustán. Sajnos azóta sem sikerült összeakadnom eggyel. Na nem akarnám testközelböl megismerni, csak úgy biztonságos távolból. Tudtátok, hogy cikk-cakkban kell elölük futni? Bizony, nem képesek hirtelen irányt váltani, csak egyenesen tudnak szaladni, de azt félelmetes sebességgel. Ki gondolta volan...Környezet óra: vége. :)

2007. november 18., vasárnap

Elsö hetem titkárnöként

Nem volt könnyü, de túléltem! :) A neheze a müszakváltás volt, hétfön még másodikban dolgoztam, aztan kedden kezdhettem kora reggel. Kicsit megint úgy éreztem magam, mint a föiskolán, 6 óra alvás után a maximumot kellett nyújtanom. De rég is volt....lustulok, ha 8 óránál kevesebbet alszom, zombi vagyok. Na de vissza az új munkához. Élvezem, mert nem monoton, de mindig van mit csinálni. Gondolom, nem kell bemutatni, mit is csinál egy titkárnö: postázok, faxolok, gépelek, iratokat rendezek. Az igencsak meglepett, hogy a 21. században még van olyan cég, ahol a megrendelés nem teljesen elektronikus úton történik. A Flexben mi soha nem faxoltunk manuálisan, minden neten, emilben történt. Alig volt papirmunkánk, itt meg még majd májusban fognak csak átállni Oracle rendszerre. Tiszta kökorszak.

Amerika sokat esett a szememben amióta itt vagyok. Hiába, úgy ismerheted meg egy ország kultúráját (vagy annak hiányát), ha ott laksz. Vegyük pl. kedvenc témámat, az ételeket. Bármi, ami emlitésre méltó, annak van valami köze egyik vagy másik bevándorló etnikumhoz. A hagyományos amerikai kaja pocsék és egészségtelen. Mig otthon 20 féle felvágottból válogathatsz, itt jó, ha van 10 az átlagos boltokban. A tortáik izetlen cukorhegyek. Ez azért jutott eszembe, mert csütörtökön hálaadás napja van, jön anyósom hozzánk vacsorázni, és hoz tortát. Amerikait. Elöre borzongok töle. Illendöségböl kell majd ennem belöle, de mit nem adnék egy szelet Feketeerdö vagy dobos tortáért! (parizerért, csirkejavért) Jah, amúgy a hálaadásnapi pulyka megint nagy élmény lesz. Még soha nem sütöttem egész madarat, szóval a vállakozás kimenetele eléggé kétesnek igérkezik. Fel kell készitsem páromat arra, hogy esetleg szendvicset lesz kénytelen vacsorázni. Oh, és persze a pulykához megintcsak anyós hoz borzadályos barna mártást, amit itt annyira szeretnek. De abból semmi pénzért nem eszek! Lehet, inkább rittyentek egy kis gyümölcs mártást (hogy van a Cranberry magyarul?). Persze, abból meg majd ök nem kérnek, a válogatós mindenüket. Sebaj, több marad nekem! :) Találtam egy nagyon jó, gyümölcsös pulyka receptet, de nem csinálhatom meg, mert egyedül enném.
:( Hagyományos, egyszerü vacsit kell majd kreálnom. Semmi extravagáns, mert arra nem nyitottak errefelé. Szomorú.

Na de nem szapulom tovább az itteni izléstelenséget, gondolom, már eleget hallottátok. Minden jót nektek, és majd jelentkezem hamarosan! :) Jah, és tessék nekem irni, senki nem ir. Gondoljátok, hogy én nem szeretném tudni, mi van veletek? Hát rosszul gondoljátok!

2007. november 10., szombat

Nincs viszalépés :)

Hivatalosan is aláirtam az ajánlat elfogadó papirt, munkaszerzödést. November 13án kezdek, egy mozgalmas és érdekes hétfö után. Megyünk fogorvoshoz, drogtesztet kell csináltatnom, és kressz vizsgát tennem. Ráadásul délután dolgozom, és mint sejtettem, visszakerülök az elözö helyre, forrasztani fogok megint, nem-igazán-kedvenc Joyce társaságában. Majd beszámolok róla, de van egy olyan gyanúm, hogy nem fogja nekem megkönnyiteni az elmenetelt. Sajnos mindenki irigykedik a részlegen. Hát, mindenkinek megadatott az esély arra, hogy tanuljon új dolgokat, elörehaladjon, pláne, ha a cég fizeti nekik az iskola 80%át. Aki nem él vele, úgy kell neki, ne sárguljon.Aki igyekszik, és nem jár sikerrel, azt megérteném, de aki csak belenyugszik mindenbe, és panaszkodik, morog...na mindegy, kedden ez az egész már a múlté, és majd 15-20 év múlva mesélhetem gyerköcömnek, hogy 'bezzeg anyád gyárban is húzta az igát, csak hogy dolgozhasson'. :)

2007. november 9., péntek

Lusta Marcsi ismét jelentkezik

És most nagyon jó hirekkel! :) Elöször is köszönet a kommentekért! Jól esett a biztatás és a támogatás! Ráadásul úgy néz ki, segitett is, hogy gondoltatok rám, mert végre jóra fordultak a dolgok! Marcsi következö héttöl beszerzöi titkárnö lesz! :) Bizony ám! Három hete adtam be a jelentkezésem, nem vertem nagy dobra, mert nem igazán biztam benne, hogy sikerül. Valjuk be, az önéletrajzom nem igazán fest jó képet rólam, legalábbis az itteni munkáltatók szempontjai szerint. Ök sajnos azt látják, hogy eddig tengödtem az életben mindenfelé, és nem értékelik azt a sok tudást, tapasztalatot, amit útközben felszedtem. Na szóval, lényeg, hogy az elsö interjú jól ment, de aztán felszólalt bennem a kisördög, és elkezdtem kételkedni magamban. Egy hét múlva megint hallottam felölük, és behivtak egy második interjúra, amire hosszas utánajárás után tegnap került sor. Kicsit keserü szájizzel mentem, mert nekem kellett a nyakukra járnom, és nem vettem túl jó jelnek. De aztán a második is jól ment, 45 percen keresztül beszélgettünk leendö munkatársammal, de még ezek után sem füztem hozzá nagy reményeket, mert Dee eléggé húzta a száját a fent emlitett okok miatt. Gondolhatjátok, mekkora sokként ért, mikor 3kor, miután éppencsak elkezdtem dolgozni, 2 órával az interjú után, Joyce szólt, hogy telefonom van. (Az élet iróniája, hogy éppen neki kellett hoznia a jó hirt). Elsö gondolatom az volt, hogy Jasonnel történt valami, nem szoktam én csak úgy telefonhivásokat kapni. De nem. Joan (új fönököm) hivott, hogy felajánlja nekem az állást. Elsö sokkomban gondolkodási idöt kértem, ugyanis a fizu kevesebb volt, mint reméltem. Mindenki lehülyézett, amiért nem mondtam azonnal igent. A többség örült nekem, de látnotok kellett volna Joyce arcát, mintha pofon vágták volna... ó az én kis kárörvendö mindenem... :)

Szóval kupaktanácsot tartottunk Jasonnel, anyukámmal is konzultáltam hajnalok hajnalán (bár addigra már 90%ban meghoztam a döntést), Cvetana pótmama-barátnöm véleményét is kikértem, és ma reggel elsö dolgom az volt, hogy telefonon közöljem Joannel a jó hirt. :) És annak is meglett az eredménye, hogy kérettem magam egy kicsit, mert megemelte a kezdö fizetésem 50 centtel (óránként)! Most hivott, 5 perce, miközben ezt a blogot pötyögtem! Valószinüleg következö kedden kezdek, mert hétfö reggel fogorvoshoz megyünk. Több mint egy hónapot kellett várnunk az idöpontra, szóval nem szeretném, ha elúszna. Sajnos mivel csak egy autónk van ... tudom, kis nagyképü, másnak egy sincs. De itt kell, anélkül se jobbra, se balra. Mit nem adnék, ha buszozhatnánk!... szóval mivel csak egy autónk van, kicsit problémás lesz a közlekedés, amig Jason is át nem kerül elsö müszakba. Szerencsére van ott náluk üresedés, talán nem lesz olyan nehezen megoldható. És ha az elintézödik, egyenesben vagyunk egy darabig! :)

Bútorunk továbbra sem nagyon van, de megigértem magunknak, ha felvesznek állandóra, megvesszük az étkezö asztalt és székeket részletre. :) Szombaton pedig mehetek ruhát vásárolni, mert jóformán csak pólóm meg farmerom van. Gyerekvigyázáshoz, gyári munkához nem kellet más. Tervezem, hogy beinditok egy kis online képeslap üzletet, ha már egyszer úgyis rajzolom öket, talán hasznom is legyen belöle. Este sokkal jobban megy a rajzolás valamiért, és most lesz rá idöm! Nincs több politika (Joyce), lábfájás és ujj izületi gondok, hajszálér probléma a sok állástól, hajkiszáradás a vegyszerektöl! És megint tudok CSI-t nézni! És naplementét! És tudok este futni (reggel nehezen megy)! És talán kickboxra járni...még meglátjuk. Ha elkerülhetö, inkább nem fizetnék a sportér, végülis Floridában vagyunk. :) Télen van a legjobb idö!

Apropó idöjárás. Hinnétek vagy sem, fázom Floridában! Szép, tiszta, napos idö van, de a hömérséklet olyan tavaszias jellegü, 20-25 fok körüli. Éjszaka tizen-fokok vannak. A nyári füllesztö höség után ez hidegnek érzödik. Élvezem, de az esö nem hiányzik. A hó viszont fog...na de nem nyavajgok, szép az élet! :) Remélem, ti is jól vagytok!


Vége