És most nagyon jó hirekkel! :) Elöször is köszönet a kommentekért! Jól esett a biztatás és a támogatás! Ráadásul úgy néz ki, segitett is, hogy gondoltatok rám, mert végre jóra fordultak a dolgok! Marcsi következö héttöl beszerzöi titkárnö lesz! :) Bizony ám! Három hete adtam be a jelentkezésem, nem vertem nagy dobra, mert nem igazán biztam benne, hogy sikerül. Valjuk be, az önéletrajzom nem igazán fest jó képet rólam, legalábbis az itteni munkáltatók szempontjai szerint. Ök sajnos azt látják, hogy eddig tengödtem az életben mindenfelé, és nem értékelik azt a sok tudást, tapasztalatot, amit útközben felszedtem. Na szóval, lényeg, hogy az elsö interjú jól ment, de aztán felszólalt bennem a kisördög, és elkezdtem kételkedni magamban. Egy hét múlva megint hallottam felölük, és behivtak egy második interjúra, amire hosszas utánajárás után tegnap került sor. Kicsit keserü szájizzel mentem, mert nekem kellett a nyakukra járnom, és nem vettem túl jó jelnek. De aztán a második is jól ment, 45 percen keresztül beszélgettünk leendö munkatársammal, de még ezek után sem füztem hozzá nagy reményeket, mert Dee eléggé húzta a száját a fent emlitett okok miatt. Gondolhatjátok, mekkora sokként ért, mikor 3kor, miután éppencsak elkezdtem dolgozni, 2 órával az interjú után, Joyce szólt, hogy telefonom van. (Az élet iróniája, hogy éppen neki kellett hoznia a jó hirt). Elsö gondolatom az volt, hogy Jasonnel történt valami, nem szoktam én csak úgy telefonhivásokat kapni. De nem. Joan (új fönököm) hivott, hogy felajánlja nekem az állást. Elsö sokkomban gondolkodási idöt kértem, ugyanis a fizu kevesebb volt, mint reméltem. Mindenki lehülyézett, amiért nem mondtam azonnal igent. A többség örült nekem, de látnotok kellett volna Joyce arcát, mintha pofon vágták volna... ó az én kis kárörvendö mindenem... :)
Szóval kupaktanácsot tartottunk Jasonnel, anyukámmal is konzultáltam hajnalok hajnalán (bár addigra már 90%ban meghoztam a döntést), Cvetana pótmama-barátnöm véleményét is kikértem, és ma reggel elsö dolgom az volt, hogy telefonon közöljem Joannel a jó hirt. :) És annak is meglett az eredménye, hogy kérettem magam egy kicsit, mert megemelte a kezdö fizetésem 50 centtel (óránként)! Most hivott, 5 perce, miközben ezt a blogot pötyögtem! Valószinüleg következö kedden kezdek, mert hétfö reggel fogorvoshoz megyünk. Több mint egy hónapot kellett várnunk az idöpontra, szóval nem szeretném, ha elúszna. Sajnos mivel csak egy autónk van ... tudom, kis nagyképü, másnak egy sincs. De itt kell, anélkül se jobbra, se balra. Mit nem adnék, ha buszozhatnánk!... szóval mivel csak egy autónk van, kicsit problémás lesz a közlekedés, amig Jason is át nem kerül elsö müszakba. Szerencsére van ott náluk üresedés, talán nem lesz olyan nehezen megoldható. És ha az elintézödik, egyenesben vagyunk egy darabig! :)
Bútorunk továbbra sem nagyon van, de megigértem magunknak, ha felvesznek állandóra, megvesszük az étkezö asztalt és székeket részletre. :) Szombaton pedig mehetek ruhát vásárolni, mert jóformán csak pólóm meg farmerom van. Gyerekvigyázáshoz, gyári munkához nem kellet más. Tervezem, hogy beinditok egy kis online képeslap üzletet, ha már egyszer úgyis rajzolom öket, talán hasznom is legyen belöle. Este sokkal jobban megy a rajzolás valamiért, és most lesz rá idöm! Nincs több politika (Joyce), lábfájás és ujj izületi gondok, hajszálér probléma a sok állástól, hajkiszáradás a vegyszerektöl! És megint tudok CSI-t nézni! És naplementét! És tudok este futni (reggel nehezen megy)! És talán kickboxra járni...még meglátjuk. Ha elkerülhetö, inkább nem fizetnék a sportér, végülis Floridában vagyunk. :) Télen van a legjobb idö!
Apropó idöjárás. Hinnétek vagy sem, fázom Floridában! Szép, tiszta, napos idö van, de a hömérséklet olyan tavaszias jellegü, 20-25 fok körüli. Éjszaka tizen-fokok vannak. A nyári füllesztö höség után ez hidegnek érzödik. Élvezem, de az esö nem hiányzik. A hó viszont fog...na de nem nyavajgok, szép az élet! :) Remélem, ti is jól vagytok!
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése