Jó hirek

Megkaptam az első fizetésem! Nagy ügy, gondolhatjátok, de hat hónap kényszer-munkanélküliség után nagyon örültem neki. Ráadásul tegnap megtudtam, hogy már csak egy hetet kell a kémiai gravirozó állomáson lennem, utána új munkafolyamatot fogok tanulni. Ami azt jelenti, ügyes vagyok, léphetek tovább. Szeretnék mindent hamar kitanulni, elérni, hogy felvegyenek, és jelentkezni helyettes area ownernek (amolyan részlegvezető), amit állitólag senki nem akar csinálni. Onnan pedig egyenes az út a részlegvezetői pozicióba, és a magasabb fizuba. :)

Holnap hivatalosak vagyunk egy magyar szülinapi partiba. Nem ismerünk még senkit, de nem gond, valahol el kell kezdeni. Legalább a társasági életem is kezd felébredni a hibernációból. A parti után megyünk Marcsi második baseball meccsére! A Tampa Bay Devil Rays játszik nem tudom ki ellen, de mindegy is, mert a hazai csapatnak drukkolok. Yeeeeeeeeha! Sting 'em Rays!

Váratlan vendég és bevándorlás

Új hét, új izgalmak. Kedden este munkából hazaérve váratlan vendég fogadott minket. Kissé félénk volt szegény, a fürdőbe menekült előlünk. Persze könnyü volt neki, hihetetelenül gyorsan szaladt, és gekkó lévén a plafonon is tud közlekedni. Sajnos nem tudtuk kitessékelni, hosszas hajkurászás után feladtuk, és igy a fürdőnkben éjszakázott. Szerda reggel már kicsit bátrabb volt Alfréd (igy neveztem el), nem szaladtal el, először a kád fölül, a plafonról pislogott rám, aztán meg áttelepedett a tükör fölé, végül az ajtó mögé. Szerintem azt hitte, ha nem mozog, akkor nem látjuk. :) Vicces volt, ahogy ott gubbasztott az ebédlő falán, futásra készen felemelt lábacskákkal. Nem volt időnk megint utána szaladgálni, készülnünk kellett, mentünk a bevándorlási hivatalba, a végső megmérettetésre, a zöldkártya interjúra. Alfréd sok szerencsét kivánt, mi pedig reméltük, hogy mire hazaérünk, visszatalál a természetbe az ajtórésen keresztül, ahol beosont.

Nyolc órakor (nekünk hajnalban - ugye aki egykor fekszik) beültünk a kis csoti CRX-be, és nekiindultunk a mindig kiszámithatatlan és őrült tampai forgalomba. Nem tudom, emlitettem-e már, mennyire borzalmasan vezetnek itt egynéhányan. Az a minimum, hogy nem indekszelnek. Azon túl gyorshajtanak, aztán hirtelen fékeznek, mindenféle értelmes ok nélkül, figyelmetlenek, szájat tátanak minden útszéli különlegességre, pánikolnak, ha esik egy kis eső (nem tudom, mit kezdenének a rochesteri havazásokkal)... Egyszóval borzalmas. Állitólag a jenkik hozták magukkal a rossz (értsd: erőszakos) vezetési szokásokat New York Cityből és Bostonból. Rengetegen költöznek le onnan, ez akkor a legszembetünőbb, mikor a New York Yankees vagy a Boston Red Sox (baseball csapatok) jön játszani. A stadion tele van az ő szurkolóikkal, a hazai csapatnak meg nem drukkol szinte senki. Na de erről majd máskor.

Lényeg a lényeg, szépen időben (15 perccel korábban) megjelentünk a bevándorlási irodában, ahogy kell. Eleinte még nem is idegestkedtünk (legalábbis én, Jasonnek a forgalom már betette a kiskaput), de ahogy telt-múlt az idő, és csak nem szólitottak minket, azért elkezdtünk stresszelni rendesen. Ha mindenki ugyanúgy várt volna, mint mi, minden rendben. De emberek jöttek-mentek, olyanok is sorra kerültek, akik utánunk érkeztek. Másfél óra elteltével kezdtünk egy kicsit besokallni, Jason beszélt is az egyik alkalmazottal, hogy már mióta várunk, Elvesztették a papirunkat, vagy mi. 2.30ra munkában kellett lennünk, nem értünk rá egész nap. Na, 2 óra után végre behivtak minket, és az én agyam akkor döntött úgy, hogy eddig és nem tovább, hála a kialvatlanságnak és az alacsony vércukorszintnek. Az interjúztató hivatalanok bombázott minket a kérdéseivel, gyorsan beszélt, össze-vissza ugrált a témák között, megnézte a myspace oldalamat, a honlapomat, a fényképalbumomat, a gyürüinket - alig birtam vele lépést tartani. A saját születési dátumomon is gondolkodnom kellett, annyira le voltam blokkolva. Szerencsére Jasonnek jól múködött a szövegelőkéje. A hivatalonok kétszer is megkérdezte, minden rendben van-e, olyan furcsán viselkedem. Gondolom azt hitte, aggódom, le ne bukjunk. Mondtam, álmos vagyok, ennyi az egész. Szerencsére sietett is, meg hamar rájött, hogy minket aztán nem érdemes piszkálni, nincs miért lebuktasson, igy fél óra után szabadultunk. (oh, én voltam az első aznap, aki még soha nem volt letartóztatva, biztos ez is segitett)

Még most sem igazán esett le, hogy megkaptam a zöldkártyát, két évre legalábbis. Aztán újabb adag papirmunka vár kitöltésre. Sebaj...addig is nyugtunk van, és haza tudok menni, amint megjön a kártya és lesz új útlevelem (ugyanis a régi novemberben lejár, igy nem tudtak nekem pecsétet adni bele, ahogy az szokás), jah, és a munkahely elenged. Mert most ez lesz majd akadályozó tényező, sajnos. De igérem, legkésőbb Húsvétra megyünk! Szóval ne csináljatok más programot!

(Mire hazaértünk, Alfrédnak hült helye volt. Biztos kicsalogatta a kinti meleg.)

Szép Vasárnap reggel

Vagyis délelőtt. Floridában azt szeretem a legjobban, hogy minden reggel süt a nap. :) Kicsi erkélyünkön nagyon kellemes most (kilátás lásd balra), enyhe szél fúj, kacsák úszkálnak a kicsi tóban a ház előtt. Jó lenne a tengerhez közelebb lakni, most csak kicsattognék, lerúgnám a pacskeromat, és sétálnék egy jót a még hüvös homokban. Később sajnos a nap annyira felforrósitja, hogy tortúra rajta közlekedni, mintha parázsba lépnél. Uhh...

Azt még nem is meséltem el, milyen klassz élményben volt részünk múlt hétvégén! Vasárnap délután kimendtünk strandolni a tengerpartra, találtunk egy nagyon csendes, szép kis partszakaszt - a menőbb strandok dugig vannak, túlzsúfoltak sajnos. Most a viz isteni volt, meleg, a hinár, ami eddig mindig partközelben volt, eltünt, gondolom nem birja ezt a hömérsékletet. Alig akartunk kijönni, annyira élveztük az úszkálást. Na de nem ez volt benne a pláne! Ráakadtunk egy pici, kb. 8-10 centis halakból álló ajra. Ha beálssz közéjük, elúsznak, de ha türelmes vagy, és nem mozogsz, újra körbeúsznak, és csiklandozzák a lábadat. De a hab a tortán igazán az volt, amikor egy nagy 20-30 centis halakból álló raj úszott el közöttünk! Jasonnel kb. 1.5 méterre álltunk egymástól, és egyszer csak azt látom, ezek a nagy dögök villámsebesen elhúznak tőlem 10 centire! Első ijedelmem után csak ennyire futotta: wow! Na ekkor döntöttem el, hogy szeretném kipróbálni a búvárkodást! Mekkora élmény lehet szemtől szemben a természettel!

Ma sajnos nem megyünk strandolni, anyóst látogatunk, és lustálkodunk, vagyis takaritunk.

Csütörtök éjjel az egyik szomszéd sikeresen felgyújtotta a lakásukat. Szerencsére egy lépcsőházzal arrébb volt. Hajnali egykor, egy óra mély és isteni alvás után arra ébredtem, hogy Jason jön be a hálószobába. Mondja nekem, vegyek fel valami nadrág félét (nem titok, bugyiban alszom, meleg van), mert lehet, ki kell menjünk, ha megjönnek a tüzoltók. Mondom milyen tüzoltók. Hát nem hallom hogy éppen csak ezer decibellel üvölt a riasztó? Hát nem hallottam. Esküszöm nem jutott el az agyamig. Mondom, de hogy szól, ne marháskodj. Bizonygatta, hogy igen, és akkor végre leesett, hogy tényleg. Sietve belebújtam a gonosz nyuszis pizsi-lazsa nadrágomba, papucsot húztam, es mentünk süketülni, szájat tátani. Füst volt rendesen, lángot szerencsére nem láttunk. Jött 3 tüzoltü autó, egy mentő, de az utóbbira szerencsére nem volt szükség. A póruljárt fiatal pár ott ült a járda szélén. Szegény lány pityergett rendesen. Mint kiderült, a ruhaszáritógép okozta a tüzet (igen, tudom, minek az, mikor lehet teregetni. Hát mert ez kérem Amerika, és itt nem teregetnek az emberek, időbe telik, energiát takarit meg, és különben is, ők lusták ehhez kérem szépen.) Nekünk is van száritónk, és épp csak nagy piros betükkle van ráirva, hogz minden adag ruha után ki kell tisztitani a szürőt, különben kigyulladhat. Azért nem irigylem a párocskát, ki tudja, mit kell kicseréltetniük, kifizetniük most. Egy biztos, ezentúl tisztitani fogják a szürőt.

Munkáról annyit, a második napom is jól telt, megtanultam katalógus számot égetni a csontfúrófejekbe, már sokat hagytak egyedül, jelölgettem, előtisztitottam. Azért jó érzés, hogy ha már gyári munka, legalább olyan, ami fontos, megmentheti mások életét. De én azért nem szeretnék ezek alá a fúrók alá kerülni, némelyik nagyon félelmetesen néz ki! (Van karácsonyfa alakú is!) Köv. héten már egyedül leszek azon a munkafázison. Jó, mert azt jelenti, ügyi vagyok, de kicsit bennem van a para. Szvétát, az orosz nőt azt hiszem kedvelem. Elsőre olyan mogorvának tünt, lehet, rossz napja volt. A jugoszláv bácsit továbbra is sajnálom. Pénteken odajött hozzám az egyik főfelettes megdicsérni - leesett az állam rendesen. Két napja vagyok ott, és közlik velem, csupa jót hallottak rólam... nem mondom, jól esett. Remélem, marad ez a véleményük, és hamar felvesznek, dijaznám az extra pénzt. :) Jobban keresnék, mint irodai munkával, és lényegesen kevesebb a stressz. Már azon morfondirozom, hogyan tudnek feljebb mászni a ranglétrán...

Első nap az iskolában (munkahelyen)

Hát túl vagyok az első napon. Pontosan az volt, amit vártam. Nem összeszerelek ugyan, hanem csomagolni fogok, meg sterilizálni, meg bejelöléseket égetni a fémbe kémiai úton. Meg ilyesmi. Nem nagy durranás, de persze megint felfújnak mindent. Egy orosz nő tanit be, akiről nem igazán tudom még, mit gondoljak. Illegális bevándorlóként, túrista vizummal jött ki,férjjel, két gyerekkel, és 8 éve itt él. Betanitás közben szidta nekem a többi oroszt, ukránt, akivel összeakadt itt kint, meg pár kollégáját is. Érdekes volt. Hamar megtanultam mindent, és elég gyorsan dolgoztam, befejeztem 3 megrendelést, de ő csak kettőt irt be nekem. Szóltam, hogy három volt, nem kettő, de nem érdekelte. Gyanitom, hogy a diplomám nem tett éppen jó benyomást rá. Kedves volt, de az nem jó jel, hogy kevesen szeretik ott. Sebaj, talán majd mással is összeismerkedem.

Úgy néz ki, jó esélyem van arra, hogy felvegyenek a 3 hónap leteltével, mert a bácsit, aki most mellettem dolgozik, el fogják küldeni, mert nem tudja a cég felvenni, nem beszél elég jól angolul. Sajnálom, és nem akarom elvenni a munkáját, de akkor is elbocsájtják, ha én elmegyek, szóval mindegy. Nem tudom, tudja-e szegény. Szomorú. Lehet inkább valami szociális, non-profit céghez kellene mennem dolgozni? Hmmm...

Ha felvesznek, azt hiszem, maradok itt, hiába nem álmaim munkája. a juttatások túlságosan jók, sehol nem fogok ennyi szabit, biztositást, egyebet kapni. És mellesleg 6 (vagyis nekem 9) hónap után cégen belül pályázhatok meg más állást, akár irodai munkát is.

Szóval most igy állunk. Ma lesz a második napom, az ácsorgás nem vészes, igaz az utolsó órában éreztem a sarkaimat és a hátam egy kicsit. Sajnos a mutató ujjam, amivel a kis fém fúrófejeket fogtam az égető laphoz, fáj egy kicsit a sok szoritástól. Sebaj, túlélem.

Currys csirke

Ime legutóbbi kreativ kotyvasztásom eredménye!

Hozzávalók:
Csirke husi (én 6 db alsócombból csináltam, de mellehús is finom, csak azt darabolni kell)
Fél fej nagyobb hagyma, apróra vágva
Curry por (1-2 teáskanál, izlés szerint - én kettőt teszek)
1 ek. szezámmmag vagy két ek. apróra vágott amerikai mogyoró
2 ek. méz (ha sósabbra szeretnétek, 1 is elég)
1 teáskanál gyömbérpor
só, bors
étolaj, viz

Forró olajon üvegesre pároljuk a hagymát, hozzáadjuk a csirkét, és felöntjük annyi vizzel, hogy ellepje. Hozzáadjuk a curryt, mézet, szezámmagot/mogyorót, sót és borsot izlés szerint. Félig lefedve, közepes lángon kb. 45-50 percig hagyjuk főni. Néha kevergessük meg, és az utolsó 5-10 percre vegyük le a fedöt, hogy a szaftja megsürüsödjön egy kicsit.
Mexikói zöldséges rizssel nagyon finom!

Magyar blog is kell :)

Kedves családom, barátaim, ismerőseim, és mindenki más, aki erre az oldalra téved!

Miután elkezdtem egy angol blogot az esetleges amerikai nagyközönségnek, gondoltam, ti is megérdemeltek egy kis információt. Nem igérhetek sokat, nem vagyok valami következetes naplóiró, de igyekezni fogok!

Hosszas keresés után ma végre elkezdek dolgozni. Közel sem álmaim munkája, de hát jelenlegi helyzetemben nem lehetek válogatós. Szerencsére párommal egy helyen és egy beosztásban leszünk, igy egyelöre nem kell autóvásárlással bajlódnom. Benzin pénzen is spórolni fogunk, ami megint csak jól jön. A cég maga amerikai viszonylatban nagyon jó, nem bánnám, ha felvennének a kezdeti 3 hónap után. Most sajnos ügynökségen keresztül kezdek, ami azt jelenti, hogy levonnak a fizetésemböl rendesen, de a három hónap leteltével, ha közvetlenül alkalmaz a cég, elég jól fogok keresni. Igazán a juttatások miatt érné meg ott maradni, egy év elteltével fizetik az iskolád 80%át, ami itt sokat számit, mivel neked kell kicsengetni a tandijat. Nincs ám államilag finanszirozott ingyen diploma!

Amerika érdekes ország, sokat csalódtam benne, föleg a munkakeresés során. Gondoltam, két diplomával csak találok valami normális munkát, irodai kisegitö, ilyesmi. Mekkorát tévedtem! Senkit nem érdekelt a diploma, a mögötte álló tudás. Mindenkinek munkatapasztalat kell, és punktum. Hogy a kisujjamból kirázom azt, ami az álláshoz kell, nem számit. Nem dolgoztam évekig irodában, akkor nem ir érthetek hozzá. Baromság! Már elnézést... A tanársággal ugyan ez a helyzet, holott azon a téren sok tapasztalatom van. És még merik mondani, hogy nincs diszkrimináció! Dehogy nincs! Kultúrális különbségek miatt gyakorlatilag negativan diszkriminálnak engem. Nem fogják fel, hogy otthon mi nem dolgozunk gimnázium, főiskola mellett. Magyarázatom süketebbnél süketebb fülekre talált. Elszomoritó... A kőlönböző munkáltatói állatfajokat, amikkel összeakadtam, inkább most nem is részletezem. Talán egy másik blogban...

Lényeg, hogy vegre dolgozom, ha csak összeszerelek, akkor is. Mellesleg okitom magam mindenféle tervezö programokból, web designból, egyebekből, és nyitva tartom a szemem. Hátha...hátha akad valami más...