Szép Vasárnap reggel

Vagyis délelőtt. Floridában azt szeretem a legjobban, hogy minden reggel süt a nap. :) Kicsi erkélyünkön nagyon kellemes most (kilátás lásd balra), enyhe szél fúj, kacsák úszkálnak a kicsi tóban a ház előtt. Jó lenne a tengerhez közelebb lakni, most csak kicsattognék, lerúgnám a pacskeromat, és sétálnék egy jót a még hüvös homokban. Később sajnos a nap annyira felforrósitja, hogy tortúra rajta közlekedni, mintha parázsba lépnél. Uhh...

Azt még nem is meséltem el, milyen klassz élményben volt részünk múlt hétvégén! Vasárnap délután kimendtünk strandolni a tengerpartra, találtunk egy nagyon csendes, szép kis partszakaszt - a menőbb strandok dugig vannak, túlzsúfoltak sajnos. Most a viz isteni volt, meleg, a hinár, ami eddig mindig partközelben volt, eltünt, gondolom nem birja ezt a hömérsékletet. Alig akartunk kijönni, annyira élveztük az úszkálást. Na de nem ez volt benne a pláne! Ráakadtunk egy pici, kb. 8-10 centis halakból álló ajra. Ha beálssz közéjük, elúsznak, de ha türelmes vagy, és nem mozogsz, újra körbeúsznak, és csiklandozzák a lábadat. De a hab a tortán igazán az volt, amikor egy nagy 20-30 centis halakból álló raj úszott el közöttünk! Jasonnel kb. 1.5 méterre álltunk egymástól, és egyszer csak azt látom, ezek a nagy dögök villámsebesen elhúznak tőlem 10 centire! Első ijedelmem után csak ennyire futotta: wow! Na ekkor döntöttem el, hogy szeretném kipróbálni a búvárkodást! Mekkora élmény lehet szemtől szemben a természettel!

Ma sajnos nem megyünk strandolni, anyóst látogatunk, és lustálkodunk, vagyis takaritunk.

Csütörtök éjjel az egyik szomszéd sikeresen felgyújtotta a lakásukat. Szerencsére egy lépcsőházzal arrébb volt. Hajnali egykor, egy óra mély és isteni alvás után arra ébredtem, hogy Jason jön be a hálószobába. Mondja nekem, vegyek fel valami nadrág félét (nem titok, bugyiban alszom, meleg van), mert lehet, ki kell menjünk, ha megjönnek a tüzoltók. Mondom milyen tüzoltók. Hát nem hallom hogy éppen csak ezer decibellel üvölt a riasztó? Hát nem hallottam. Esküszöm nem jutott el az agyamig. Mondom, de hogy szól, ne marháskodj. Bizonygatta, hogy igen, és akkor végre leesett, hogy tényleg. Sietve belebújtam a gonosz nyuszis pizsi-lazsa nadrágomba, papucsot húztam, es mentünk süketülni, szájat tátani. Füst volt rendesen, lángot szerencsére nem láttunk. Jött 3 tüzoltü autó, egy mentő, de az utóbbira szerencsére nem volt szükség. A póruljárt fiatal pár ott ült a járda szélén. Szegény lány pityergett rendesen. Mint kiderült, a ruhaszáritógép okozta a tüzet (igen, tudom, minek az, mikor lehet teregetni. Hát mert ez kérem Amerika, és itt nem teregetnek az emberek, időbe telik, energiát takarit meg, és különben is, ők lusták ehhez kérem szépen.) Nekünk is van száritónk, és épp csak nagy piros betükkle van ráirva, hogz minden adag ruha után ki kell tisztitani a szürőt, különben kigyulladhat. Azért nem irigylem a párocskát, ki tudja, mit kell kicseréltetniük, kifizetniük most. Egy biztos, ezentúl tisztitani fogják a szürőt.

Munkáról annyit, a második napom is jól telt, megtanultam katalógus számot égetni a csontfúrófejekbe, már sokat hagytak egyedül, jelölgettem, előtisztitottam. Azért jó érzés, hogy ha már gyári munka, legalább olyan, ami fontos, megmentheti mások életét. De én azért nem szeretnék ezek alá a fúrók alá kerülni, némelyik nagyon félelmetesen néz ki! (Van karácsonyfa alakú is!) Köv. héten már egyedül leszek azon a munkafázison. Jó, mert azt jelenti, ügyi vagyok, de kicsit bennem van a para. Szvétát, az orosz nőt azt hiszem kedvelem. Elsőre olyan mogorvának tünt, lehet, rossz napja volt. A jugoszláv bácsit továbbra is sajnálom. Pénteken odajött hozzám az egyik főfelettes megdicsérni - leesett az állam rendesen. Két napja vagyok ott, és közlik velem, csupa jót hallottak rólam... nem mondom, jól esett. Remélem, marad ez a véleményük, és hamar felvesznek, dijaznám az extra pénzt. :) Jobban keresnék, mint irodai munkával, és lényegesen kevesebb a stressz. Már azon morfondirozom, hogyan tudnek feljebb mászni a ranglétrán...