És lám, győz az igazság!

Tegnap elkezdtek betanitani a mikroszkópon. :) Persze, Joyce nem engem akart választani, hanem Christine-t, aki szintén az ügynökségen keresztül dolgozik, és később jött, mint én. Müszak elején mondta Chris, hogy ki akarják küldeni a cellából, hogy tanuljon a mikroszkópon. Kicsit érzékenyen érintett, de nem akadtam ki annyira, mint múlt hétfőn. Vállat vontam, és gratuláltam neki. Ő megkérdezte, engem betanitottak-e már ugyanezen, mondtam, nem. Persze elképedt, mivel tudja, hogy előbb jöttem, és ezt meg is mondta mind az ő betanitójának (aki mellesleg egy csendes, kedves idős hölgy), mind Dave-nek a főfőnek. És persze Dave felülbirálta Joyce döntését, aminek ő egyáltalán nem örült, teljesen el volt hülve. :) Hál Istennek, vannak még igazságos, és rendes emberek! Chris-nek nagyon hálás vagyok, amiért felszólalt az érdekemben, Dave-nek pedig azért, hogy végre kinyilt a szeme, és nem hallgatott Joycera.

Szóval tegnap jó napom volt. :) Kicsit tartok tőle, mi lesz, ha vissza kell mennem egy hét múlva a cellába dolgozni. Kezd elegem lenni ebből a személyes drámából, örvendenék neki, ha Joyce békén hagyna, de tudom, hogy addig nem fog, amig ahogy ő mondja, be nem tör (lám, lám, a hadsereg mentalitás). Arra meg sajna nem fog sor kerülni, mert Marcsit nem olyan fából faragták. Egyetlen megoldás, ha valamelyikünk elmegy onnan, és az a valaki én leszek. Igy vagy úgy, de megtalálom a módját, hogy megint normális emberekkel dolgozhassak. Szoritsatok!