Én vagyok Morgó, és helyesbitek

Igen, igen. Ha választani kellene a 7 törpe közül, valószinüleg én lennék Morgó, már ami az amerikaiakat illeti. Talán nem jól fejeztem ki magam, de nem MINDEN amerikai ételt szidtam, hanem a tradicionális, közép-nyugati föztöket, amik leginkább a Brit ételekhez hasonlitanak (nem véletlenül, lásd történelem). És valljuk csak be, a Brit konyha nem épp a legfantáziadúsabb. Amerikában a határok mentén természetesen megjelenik a más kultúrák hatása, ami eröteljesen feljavitja a kulináris szinvonalat. Délen és észak-keleten lehet nagyon finomakat enni. Szóval bocsi a kifakadásért. Ami a boltokat illeti, a floridai és kentucky-i választékból indultam ki, nem pedig a kivételes és általam nagyon szeretett, de sajnos csak New York államban létezö Wegmansböl. Mit nem adnék, ha egyet teleportálhatnánk ide a sarokra az agár versenypálya helyett! (Nem támogatom az agárversenyeket, mint hallottam, szegény kutyusokkal eléggé rosszul bánnak egyesek.)

És ha már a fözésnél tartunk, kérlek szurkoljatok nekem, ma sütök életemben elöször egész pulykát! Nagy kaland lesz, lehet, rántottát vacsorázunk Hálaadás napján. Bár a minap olvastam, hogy az elsö Hálaadás nem is akkor volt, amikorra gondolják, hanem sokkal korábban, valami spanyol krapek ült le elöször az indiánokkal megünnepelni, hogy épségben partot ért. A menü nem pulyka volt, hanem bableves, és mindez itt, Floridában, Saint Augustine-ban esett meg. Érdekes, nem?

Ami a helyesbitést illeti: de láttam már mosómacit fára mászni! Panni emlékeztetett arra az öngyilkos hajlamú egyedre, amit az ö hátsókertjükben láttunk 2,5 emelet magasan Tarzanosdit játszani. Nagyon izgultunk, nehogy szegény leessen! Hanyatlik a memóriám, ideje elkezdenem szedni azt a C-betüs gyógyszert. Mi is a neve?.......hmmm....valahogy nem jut eszembe....

Van mosómacink!

Na nem a lakásban, a lakótelepen. Ma este elmentünk Jasonnel sétálni egyet vacsora után, és láttunk kettöt is! Mind a kettö szemeteskukából mászott ki, és persze menekült, amilyen gyorsan csak tudott. Az egyikük jól megnézett minket magának, gondolkodott is egy kicsit, hogy megérjük-e a fáradtságot, és eliszkoljon-e. Aztán persze biztos, ami biztos, felmászott egy közeli fára. Még sose láttam mosómacit fára mászni! Szemetesben csövezni igen, kukát svédasztalnak használni is, de fára mászni....! Emlékszem, a Michigan-i táborban szokták éjszakénként kiborogatni a szemetest, mi meg reggel szedhettük össze utánuk a maradékokat. :) Ott még borzot is láttam, meg a szagát is éreztem. Fujj! Azt nem tudom, meséltem-e, hogy láttam pár hónapja élö, dögnagy aligátort szabadon. Bizony, egy bevásárló központ melleti tóban úszkált nagy lustán. Sajnos azóta sem sikerült összeakadnom eggyel. Na nem akarnám testközelböl megismerni, csak úgy biztonságos távolból. Tudtátok, hogy cikk-cakkban kell elölük futni? Bizony, nem képesek hirtelen irányt váltani, csak egyenesen tudnak szaladni, de azt félelmetes sebességgel. Ki gondolta volan...Környezet óra: vége. :)

Elsö hetem titkárnöként

Nem volt könnyü, de túléltem! :) A neheze a müszakváltás volt, hétfön még másodikban dolgoztam, aztan kedden kezdhettem kora reggel. Kicsit megint úgy éreztem magam, mint a föiskolán, 6 óra alvás után a maximumot kellett nyújtanom. De rég is volt....lustulok, ha 8 óránál kevesebbet alszom, zombi vagyok. Na de vissza az új munkához. Élvezem, mert nem monoton, de mindig van mit csinálni. Gondolom, nem kell bemutatni, mit is csinál egy titkárnö: postázok, faxolok, gépelek, iratokat rendezek. Az igencsak meglepett, hogy a 21. században még van olyan cég, ahol a megrendelés nem teljesen elektronikus úton történik. A Flexben mi soha nem faxoltunk manuálisan, minden neten, emilben történt. Alig volt papirmunkánk, itt meg még majd májusban fognak csak átállni Oracle rendszerre. Tiszta kökorszak.

Amerika sokat esett a szememben amióta itt vagyok. Hiába, úgy ismerheted meg egy ország kultúráját (vagy annak hiányát), ha ott laksz. Vegyük pl. kedvenc témámat, az ételeket. Bármi, ami emlitésre méltó, annak van valami köze egyik vagy másik bevándorló etnikumhoz. A hagyományos amerikai kaja pocsék és egészségtelen. Mig otthon 20 féle felvágottból válogathatsz, itt jó, ha van 10 az átlagos boltokban. A tortáik izetlen cukorhegyek. Ez azért jutott eszembe, mert csütörtökön hálaadás napja van, jön anyósom hozzánk vacsorázni, és hoz tortát. Amerikait. Elöre borzongok töle. Illendöségböl kell majd ennem belöle, de mit nem adnék egy szelet Feketeerdö vagy dobos tortáért! (parizerért, csirkejavért) Jah, amúgy a hálaadásnapi pulyka megint nagy élmény lesz. Még soha nem sütöttem egész madarat, szóval a vállakozás kimenetele eléggé kétesnek igérkezik. Fel kell készitsem páromat arra, hogy esetleg szendvicset lesz kénytelen vacsorázni. Oh, és persze a pulykához megintcsak anyós hoz borzadályos barna mártást, amit itt annyira szeretnek. De abból semmi pénzért nem eszek! Lehet, inkább rittyentek egy kis gyümölcs mártást (hogy van a Cranberry magyarul?). Persze, abból meg majd ök nem kérnek, a válogatós mindenüket. Sebaj, több marad nekem! :) Találtam egy nagyon jó, gyümölcsös pulyka receptet, de nem csinálhatom meg, mert egyedül enném.

:( Hagyományos, egyszerü vacsit kell majd kreálnom. Semmi extravagáns, mert arra nem nyitottak errefelé. Szomorú.

Na de nem szapulom tovább az itteni izléstelenséget, gondolom, már eleget hallottátok. Minden jót nektek, és majd jelentkezem hamarosan! :) Jah, és tessék nekem irni, senki nem ir. Gondoljátok, hogy én nem szeretném tudni, mi van veletek? Hát rosszul gondoljátok!

Nincs viszalépés :)

Hivatalosan is aláirtam az ajánlat elfogadó papirt, munkaszerzödést. November 13án kezdek, egy mozgalmas és érdekes hétfö után. Megyünk fogorvoshoz, drogtesztet kell csináltatnom, és kressz vizsgát tennem. Ráadásul délután dolgozom, és mint sejtettem, visszakerülök az elözö helyre, forrasztani fogok megint, nem-igazán-kedvenc Joyce társaságában. Majd beszámolok róla, de van egy olyan gyanúm, hogy nem fogja nekem megkönnyiteni az elmenetelt. Sajnos mindenki irigykedik a részlegen. Hát, mindenkinek megadatott az esély arra, hogy tanuljon új dolgokat, elörehaladjon, pláne, ha a cég fizeti nekik az iskola 80%át. Aki nem él vele, úgy kell neki, ne sárguljon.Aki igyekszik, és nem jár sikerrel, azt megérteném, de aki csak belenyugszik mindenbe, és panaszkodik, morog...na mindegy, kedden ez az egész már a múlté, és majd 15-20 év múlva mesélhetem gyerköcömnek, hogy 'bezzeg anyád gyárban is húzta az igát, csak hogy dolgozhasson'. :)

Lusta Marcsi ismét jelentkezik

És most nagyon jó hirekkel! :) Elöször is köszönet a kommentekért! Jól esett a biztatás és a támogatás! Ráadásul úgy néz ki, segitett is, hogy gondoltatok rám, mert végre jóra fordultak a dolgok! Marcsi következö héttöl beszerzöi titkárnö lesz! :) Bizony ám! Három hete adtam be a jelentkezésem, nem vertem nagy dobra, mert nem igazán biztam benne, hogy sikerül. Valjuk be, az önéletrajzom nem igazán fest jó képet rólam, legalábbis az itteni munkáltatók szempontjai szerint. Ök sajnos azt látják, hogy eddig tengödtem az életben mindenfelé, és nem értékelik azt a sok tudást, tapasztalatot, amit útközben felszedtem. Na szóval, lényeg, hogy az elsö interjú jól ment, de aztán felszólalt bennem a kisördög, és elkezdtem kételkedni magamban. Egy hét múlva megint hallottam felölük, és behivtak egy második interjúra, amire hosszas utánajárás után tegnap került sor. Kicsit keserü szájizzel mentem, mert nekem kellett a nyakukra járnom, és nem vettem túl jó jelnek. De aztán a második is jól ment, 45 percen keresztül beszélgettünk leendö munkatársammal, de még ezek után sem füztem hozzá nagy reményeket, mert Dee eléggé húzta a száját a fent emlitett okok miatt. Gondolhatjátok, mekkora sokként ért, mikor 3kor, miután éppencsak elkezdtem dolgozni, 2 órával az interjú után, Joyce szólt, hogy telefonom van. (Az élet iróniája, hogy éppen neki kellett hoznia a jó hirt). Elsö gondolatom az volt, hogy Jasonnel történt valami, nem szoktam én csak úgy telefonhivásokat kapni. De nem. Joan (új fönököm) hivott, hogy felajánlja nekem az állást. Elsö sokkomban gondolkodási idöt kértem, ugyanis a fizu kevesebb volt, mint reméltem. Mindenki lehülyézett, amiért nem mondtam azonnal igent. A többség örült nekem, de látnotok kellett volna Joyce arcát, mintha pofon vágták volna... ó az én kis kárörvendö mindenem... :)

Szóval kupaktanácsot tartottunk Jasonnel, anyukámmal is konzultáltam hajnalok hajnalán (bár addigra már 90%ban meghoztam a döntést), Cvetana pótmama-barátnöm véleményét is kikértem, és ma reggel elsö dolgom az volt, hogy telefonon közöljem Joannel a jó hirt. :) És annak is meglett az eredménye, hogy kérettem magam egy kicsit, mert megemelte a kezdö fizetésem 50 centtel (óránként)! Most hivott, 5 perce, miközben ezt a blogot pötyögtem! Valószinüleg következö kedden kezdek, mert hétfö reggel fogorvoshoz megyünk. Több mint egy hónapot kellett várnunk az idöpontra, szóval nem szeretném, ha elúszna. Sajnos mivel csak egy autónk van ... tudom, kis nagyképü, másnak egy sincs. De itt kell, anélkül se jobbra, se balra. Mit nem adnék, ha buszozhatnánk!... szóval mivel csak egy autónk van, kicsit problémás lesz a közlekedés, amig Jason is át nem kerül elsö müszakba. Szerencsére van ott náluk üresedés, talán nem lesz olyan nehezen megoldható. És ha az elintézödik, egyenesben vagyunk egy darabig! :)

Bútorunk továbbra sem nagyon van, de megigértem magunknak, ha felvesznek állandóra, megvesszük az étkezö asztalt és székeket részletre. :) Szombaton pedig mehetek ruhát vásárolni, mert jóformán csak pólóm meg farmerom van. Gyerekvigyázáshoz, gyári munkához nem kellet más. Tervezem, hogy beinditok egy kis online képeslap üzletet, ha már egyszer úgyis rajzolom öket, talán hasznom is legyen belöle. Este sokkal jobban megy a rajzolás valamiért, és most lesz rá idöm! Nincs több politika (Joyce), lábfájás és ujj izületi gondok, hajszálér probléma a sok állástól, hajkiszáradás a vegyszerektöl! És megint tudok CSI-t nézni! És naplementét! És tudok este futni (reggel nehezen megy)! És talán kickboxra járni...még meglátjuk. Ha elkerülhetö, inkább nem fizetnék a sportér, végülis Floridában vagyunk. :) Télen van a legjobb idö!

Apropó idöjárás. Hinnétek vagy sem, fázom Floridában! Szép, tiszta, napos idö van, de a hömérséklet olyan tavaszias jellegü, 20-25 fok körüli. Éjszaka tizen-fokok vannak. A nyári füllesztö höség után ez hidegnek érzödik. Élvezem, de az esö nem hiányzik. A hó viszont fog...na de nem nyavajgok, szép az élet! :) Remélem, ti is jól vagytok!

Vége

És lám, győz az igazság!

Tegnap elkezdtek betanitani a mikroszkópon. :) Persze, Joyce nem engem akart választani, hanem Christine-t, aki szintén az ügynökségen keresztül dolgozik, és később jött, mint én. Müszak elején mondta Chris, hogy ki akarják küldeni a cellából, hogy tanuljon a mikroszkópon. Kicsit érzékenyen érintett, de nem akadtam ki annyira, mint múlt hétfőn. Vállat vontam, és gratuláltam neki. Ő megkérdezte, engem betanitottak-e már ugyanezen, mondtam, nem. Persze elképedt, mivel tudja, hogy előbb jöttem, és ezt meg is mondta mind az ő betanitójának (aki mellesleg egy csendes, kedves idős hölgy), mind Dave-nek a főfőnek. És persze Dave felülbirálta Joyce döntését, aminek ő egyáltalán nem örült, teljesen el volt hülve. :) Hál Istennek, vannak még igazságos, és rendes emberek! Chris-nek nagyon hálás vagyok, amiért felszólalt az érdekemben, Dave-nek pedig azért, hogy végre kinyilt a szeme, és nem hallgatott Joycera.

Szóval tegnap jó napom volt. :) Kicsit tartok tőle, mi lesz, ha vissza kell mennem egy hét múlva a cellába dolgozni. Kezd elegem lenni ebből a személyes drámából, örvendenék neki, ha Joyce békén hagyna, de tudom, hogy addig nem fog, amig ahogy ő mondja, be nem tör (lám, lám, a hadsereg mentalitás). Arra meg sajna nem fog sor kerülni, mert Marcsit nem olyan fából faragták. Egyetlen megoldás, ha valamelyikünk elmegy onnan, és az a valaki én leszek. Igy vagy úgy, de megtalálom a módját, hogy megint normális emberekkel dolgozhassak. Szoritsatok!

Bocsánat...

...kéréssel tartozom. Tudom, ti nem ostoba, kiakasztó munkatársakról akartok olvasni, de ez borzalmasan felkavart, nem álltam meg. Remélhetőleg hamarosan javul a helyzet, dolgozom rajta. Szóval bocsánat.

Amúgy a hétvégén enyém a lakás, kedvesem hazautazott az éves kosaras Big Blue Madness nevü rendezvényre. Ha partizni van kedvetek, gyertek nyugodtan. :) Ja, hogy én miért nem mentem vele? Hát mert most nem nagyon mulaszthatok munkahelyen, sajnos. Bár a hajnali vezetés után de jól is esne, ha nem kellene menni...

A sötétség netovábbja

Joyce tegnap megkérdezte tőlem, Magyarországon ismerik-e a rágót. Döbbenetemben csak egy igent és egy miértet tudtam kinyögni. Hát azért kérdezte, merthogy Irakban és Afganisztánban nem ismerték. :) Mióta tartozunk mi a Közel-Kelethez? Legutóbbi információm szerint még mindig az EU tagjai vagyunk, és még mindig a Kárpát-medencében leledzünk, közvetlenül Ausztria mellett, Közép-Kelet Európában. Joyce, földrajzi ismeretekből elégtelen! (Egyebekből is, de ez itt most mellékes) De köszönöm a jó poént, azóta is röhögök rajta! :)

A poén mellé illusztráció is jár, ideje lelepleznünk a főgonoszt. Ne tévesszen meg az ártatlan ábrázat!

U.i.: Sikeresen teszteltem a spanyoltanulási módszeremet, megtanultam vagy 7 kifejezést. És akadt egy önkéntes tanárom is, Anna, kolumbiai munkatársam személyében. :) Valahogy mindig a kolumbiaiakhoz és az oroszokhoz húzok. Talán előző életemben drogbáró, vagy maffia vezér voltam...hmmm....

Minden rosszban van valami jó

Erre mindig fizetéskor eszmélek rá. Az anyagias mindenemet mi? Na de nem csak ez a pozitiv amúgy kicsit sem álomi munkámban. Hanem az összes többi munkatársam (értsd, a gonosz sötét némber kivételével). Hihetetlen, hogy a közös utálat tárgya mennyire össze tudja kovácsolni az embereket! Mivel 'tudjukki' nem melenget éppenséggel a keblén, mindenki más extra kedves, és együttérző. Tudom, vigyázzak a számra, mit mondok, mert ki tudja, melyikük titkon spion, és smúzol a némbernek. Hát vigyázok, de azért közben kihasználom amit lehet. Tegnap például Szivitől (igen, igy hivják, és még férfi is), az indiai munkatársamtól tanultam egy-két érdekességet a vallásásról. Ő azon kevesek egyike, akik nyiltan utálják a főgonoszt, nem fél azt szóvá is tenni, és nagyon szórakoztató, mikor egy cellában dolgoznak. Tegnap tapasztalhattam. :) Sajnos főgonosz asszonyság, Joyce, olyannyira el van telve magától, hogy nem fogja fel, Szivi nem viccelődik, hanem halálosan komolyan gondolja, amit mond. Sebaj, mi többiek titkon összekacsintunk, és magunkban jól kiröhögjük.

Na de nem akarok megint róla irni, inkább a pozitivról mesélek. Szivi hindi vallású, és azok közül is a szigorúbb rendhez tartozik. Minden élőlényt tisztelnek, nem pusztithatják el, és ami engem igazán megfogott. az az volt, hogy a nagymamája nem evett se krumplit, se hagymát, se semmilyen növényt, aminek a gyökerét esszük, mert azzal elpusztitja azt. Vásárolniuk sem szabad semmi ilyesmit, mert az olyan, mintha bérgyilkost fogadnál. Jó érzés, hogy vannak olyan emberek, akik ebben komolyan hisznek. :) Beszélgettünk karmáról is, és Szivi kissé elképedt, mikor kiderült, hogy igenis tudom, mi az a karma, és kicsit hiszek a lélekvándorlásban is. Nagyon hasznos információ cserét folytatunk, én mesélek neki Magyarországról, ő mesél nekem Indiáról. Talán tanulok majd tőle egy kis hindit, jó éjszakát kivánni már tudok. :) Subh Ratrie!

Spanyolt is szeretnék tanulni, és tegnap végre kitaláltam, hova is dughatnám a kis papirfecnit a napi szavaimmal úgy, hogy könnyen hozzáférhető legyen. Hát nekem kell hordanom azt a fránya kártyát magamon, és annak a tokja átlátszó! Oda simán be tudok csúsztatni még egy-két papirkát, és ki sem kell vennem, úgy tudom olvasni. Szünetben meg cserélhetek, ha az első oldalt megtanultam. (Köszönet Panninak az ötletért, hogy munka közben tanuljak!) Ma tesztelem az ötletem, majd beszámolok, hogy ment.

Szóval láthatjátok, hogy próbálom pozitivan szemlélni a dolgokat. :) Milyen okos, milyen ügyes, ez a legkissebb tapsifüles'

Szomorú vagyok...

...bizony, bizony. Nagy reményekkel vártam a hétfőt, hogy majd most akkor tanulhatok végre valami újat, átraknak a mikroszkópra, mert megint kaptunk egy új embert. Ehelyett kaptam egy újabb jobbhorgot az élettől. (Nem szép dolog verekedni, Élet, nem mondta anyukád?) Mostanra halállistám első helyét elfoglalő 'kedvenc' betanitóm az egy hete felvett, még gyakorlatilag semmit sem tudó csontvázat részesitette ebben a megtiszteltetésben. (Oké, bocsánat a csontvázért, végülis nem az ő hibája, hogy igy alakultak a dolgok. Mellesleg 18 éves, és van egy 5 hónapos gyereke. Mikor ezt megtudtam, elmúlt a kóros sárgaságom.) Szóval igy indult tegnap a munkadélután. Volt olyan munkatársam, aki átérezve helyzetem, megkérdezte, jól vagyok-e. Persze összeszoritottam a fogam, és igennel feleltem, de befelé tomboltam. Szivem szerint a banya fejébe húztam volna a szemeteskukát, lehetőleg azt, amelyikben a használt alkoholos kendőket tartjuk, had lelje halálát az alkoholgőzben. Kúlönböző középkori kinzómódszerek is átfutottak az agyamon, nem is tudtam, hogy ilyen információ is lapul a sötét mélyben. Igyekeztem mélyeket lélegezni, és kifelé mosolyogni, mintha nem érdekelne az egész. Kedves indiai munkatársam bátran felszólalt érdekemben, mondván, milyen okos, ügyes ez a legkissebb tapsifüles, miért nem őt választottad. Erre a banya (nem is érdemli meg, hogy nevén nevezzem) elkezdte tirádázni, hogy ő csak a cég érdekét tartja szemelőtt, ez nem személyes. Ha nem személyes, akkor miért is jut egyáltalán eszébe, hogy személyes lehetne? Naná, hogy személyes. Előjött a katona-mentalitás, nem türi, ha valaki megkérdőjelezi amit mond, vagy csinált, és én bizony újoncként ezt tettem. Ime ostobaságának újabb rikitó bizonyitéka. A cég érdeke pedig az lenne, hogy az új kislány rendesen begyakorlja, amit elkezdett tanulni, megismerkedjen a termékekkel, ahogy azt mindenki teszi, mikor odakerül, és hogy egy már tapasztaltabb, gyors, jó felfogású ember dolgozzon a mikroszkópon. Még akkor is, ha az az ember (egyelőre) nem a cég közvetlen alkalmazottja. De persze ő ahhoz is sötét, hogy ezt felfogja.

Szóval most kúrálom sérült pici lelkem, bár már múlik a jobbhorog okozta kár, azért még sajog egy kicsit. Igyekszem felülemelkedni a helyzeten, nekem ez csak átmeneti, ő negyvenakárhány éves, és ennél nem jutott feljebb, és soha nem is fog, élvezze, amig lehet. Ha felvesznek, és netán vele egy részlegre kerülök, az ilyen húzásokat nem fogja megúszni szárazon. Egyenlők leszünk, és ki is fogom nyitni a számat. Bánatomban feladtam egy hirdetést, hátha akad angol tanitvány, akkor legalább megint értelmes, gondolkodó embernek érezhetem magam. Tanulgatom a florida kresszt is, kell itteni jogsi most, hogy megvan a zöldkártya. Megyek ma is úszni (minden reggel mostanában), a jakuzzi és a medence hüvös, kék vize majd kismitja a méreg-ráncaimat. Vagy majd segit a nutellás alma. Remélem...

Én megmondtam...

..., hogy nem vagyok valami rendszeres blogiró. :) Szóval ne tessék nekem panaszkodni. Na jó, azért jólesik, hogy nógattok, anélkül lehet, még ennyit sem irnék.

Leginkabb munkahelyi hireim vannak. Kedves Mike barátunk egy hete fogta magat, és elment vécére. Gondolhatjátok, mi ebben a pláne, mindenki jár oda, még a király is gyalog. Igen ám, csak ő elfelejtett visszajönni. Vagyis a mosdó helyett a személyzetire tévedt, és felmondott. Csak úgy, 20 perc munka után. Kicsi Marcsi persze azonnal meglátta ebben a lehetőséget, gondolta, na akkor majd most engem meg felvesznek. Egy frászt! :( Várólista van, lehet, még jó sokáig kell húzzam az igát, miközben az ügynökség zsebébe teszem a fizum egy jó részét. Persze mindez nem deritett túl jó kedvre. Most hetfőn megkaptuk a csontsovány utánpótlást. Na jó, egy kicsit irigykedem, mert én soha nem voltam éppenséggel cérnaszál, de azért ez már az anorexia határát súrolja. Szegényke alacsonyabb (vagy csak görnyedtebb?), mint én, és ha az anyukája lennék, komolyan aggódnék, hogy elfújja egy erősebb széllökés. Egyetlen reményem, hogy nem nagyon szereti a munkát, láthatóan fárasztja (ugye aki nem eszik rendesen, annak nincs energiája), és valószinüleg lassan is dolgozik. Onnan tudom, hogy panaszolta, 'kedvenc' betanitóm állandóan azt hajtogatja nekik: az idő pénz. Na, és itt elérkeztünk a tegnapi nap poénjához.

Igen, igen, kedvenc betanitómról lesz szó. De mielőtt belevágnék a dolgok közepébe, magyaráznom kell. Szóval, a müszerekre, amiket gyártunk, kell tennünk egy amolyan kupak-félét, amiben rugó van. Rutinos munkatársaim előre belerakják a kupakocskákba a rugókat, és szépen kirakják őket a fémet és a müanyag részt összeolvasztó gép elé (nem tudom a rövid nevét magyarul, bocsi). Hát, tegnap gondoltam egyet, és kipróbáltam, mennyivel könnyebb igy dolgozni (nem sokkal). 'Kedvenc' betanitóm éppen felénk járt, és behozta tonnáit a cellánkba (igy hivjak a kis gyártó részlegeket), hogy megint mindenbe beleüsse az orrát. Na, belém is kötött, közölte, illegális, amit csinálok. Hahaha! Illegális! Miért? Börtönbe kerülhetek érte? Netán kitoloncolnak az országból? Erős volt a késztetés, hogy visszavágjak, de inkább csak magamban kuncogtam, mivel fikarcnyi humorérzékkel sem áldotta meg az élet. Sajnálom azokat az embereket, akik nem tudnak magukon nevetni. Mennyi jó poénról maradnak le! (Persze 'szót fogadtam', nem akrjuk felébreszteni az alvó hárpiát. Ez különben is egy kétszinü, hátad-mögött-árulkodós hárpia, a legveszedelmesebb. Egyik rendes munkatársamra is elment árulkodni, mondván, lassú, máshol a helye. Gonosz banya!)

Ezen kivül más érdekes nagyon nem történt. Meggyógyultam, átpasszoltam a betegséget kedves páromnak. Ja, és vásároltunk, de ez szerintem nem annyira fontos. Van 'új' Totoyánk, 2005ös szép burgundi Corolla, a csotitól megszabadultunk. (Kicist hiányzik...) Holnaptól lesz kanapénk is, a harmadik bútordarab! Haladunk! Az is vörös, karmazsin. Van új fürdőrucim, az is piros. Vörös korszakunkat éljük. :) És repülöjegyre gyüjtök szorgalmasan.

Na, ennyi, meg egy bambi, amint azt kiskoromban szoktuk volt mondani. Ha rugdostok, majd megint irok. :) Lehet, ha néha irnátok megjegyzest, az ösztönözne. Egyszerü, úgy állitottam be, hogy bárki irhasson, csak rá kell klikkelni a 'megjegyzés' feliratra. Remélem, cenzúrára nem lesz szükség! :) Adios Amigos!

Még élek...

...bár párom erősen gyanitja, hogy az utolsókat rúgom. Még nem látott igazán betegnek a lelkem. Nincsen semmi komoly bajom, csak egy kis orr és torokmandula gyuszi, reggeli köhögő koncerttel füszerezve. Fogalmam sincs, kitől szedtem össze, sokan betegek a munkahelyen. Szegény Mike, akivel tegnap közvetlenül együtt dolgoztam, majdnem összeborult, borzalmasan nézett ki, de az amerikai munkaltatók jó szokása szerint első három hónapban nem kaphat beteg szabit, igy nem tudott hazamenni. Kapitalizmus van kérem, dolgozni tessék, amig fel nem dobja a talpát!

Na de nem panaszkodom, minden jóban van valami rossz. Ennél a cégnél legalább ha lehúztad az első három hónapot, jár betegszabi, személyes idő, amit órákban is kivehetsz, fizetett szabi, és sok minden más finomság. Ami nagyon ritka errefelé. Ezért is igyekszem kegyeikbe férkőzni, és a munka silánysága ellenére ott maradni. Ha már egyszer beférkőztem, majd mozoghatok felfelé. De világratörő terveimről már irtam, ha jól tudom. Most inkább arról, hogy milyen az új részlegen, ahova átkerültem 3 hete. Hát nem annyira jó, mint az előzőn, de kezdek beleszokni. Folyamatosan munka van, kivéve ha állandóan tönkremennek a gépek, mint tegnap. :) Szóval tegnap jó napom volt. 4 óra melóért 8ra kaptam órabért. Itt endoszkópikus izületi operációkhoz gyártunk ún. shaver bladeket, amikkel mindenféle szöveteket távolitanak el. A neveik és a logóik nagyon tetszenek: barrakúda, Gator (aligátor), nagy fehér (cápa). A gyártás kissé uncsi, 600-700 ugyanazt a mozdulatsort ismételni, de legalább gondolkodni van időm, rendes emberekkel dolgozom és jó zene szól. Szóval akkor mi is a bajom vele? Hát a kedves betanitóm. Egy öntelt, nagydarab, ostoba fekete némber. És nem a feketén van a hangsúly, hanem az ostobán és az öntelten. Teljesen odavan magától, mennyire jó munkás, milyen keményen dolgozik, holott nála kevesebbet aztán nem dolgozik senki sem. Állandóan betanit, igy ácsoroghat és szájat táthat egész nap. Hmmm....én is betanitó leszek, hehe. :) Ha nem kell vele együtt dolgoznom, nem különösebben zavar, ha felvesznek, simán elhúzok mellette. Csak éppen mindenbe beleüti az orrát. A részlegvezetőnk meg annyira töketlen, hogy inkább hagyja, minthogy konfliktusba kelljen keverednie. Gondolhatjátok, hogy ez a szitu nem teremt éppenséggel kellemes légkört. Senki sem szeret ott dolgozni az én müszakomban, ami szomorú. Másik probléma a kedves betanitóval, hogy nem enged előre haladni, új dolgokat megtanulni. Mondván, hogy a rendes (értsd: állandóra felvett) munkásoknak kell mindent megtanulniuk. De ha egyszer sötétségben akarnak tengődni, hát hagy tegyék! Na, tegnap szóvá is tettem finoman egy főfelettesnek (nem a részlegvezetőnek, az mint emlitettem, megkötötte a saját kezét), hogy szeretnék tovább lépni, és nem tudok. Az ilyen náluk jó pont, szeretik a buzgómócsingokat. :) És hátha kivételt tesznek.

Iskola-ügyben is van fejlemény! :) Megtaláltam a jövendőbelimet! Múlt szombaton voltam nyiltnapon, és majd összepisiltem magam a felszereltség és a profizmus láttán! Már csak pénzt kell szerezni hozzá, mert ugye ára is van az ilyen helyeknek, eléggé borsos. Még szerencse, hogy a zöldkártyával jön állami támogatás, és jogosult vagyok ösztöndijra. A webcimük: http://www.academy.edu/ A számcsigépes animáció szakra pályázom. Tudom, tudom, belsőépitész akartam lenni még egy éve, de kedves Adnrew, a Second Avenue Software vezető tervezője bogarat ültetett a fülembe, mikor februárban megnézte mit müvelek rajzolás cimén. Azért sokat jelent, ha egy szakmabeli mondja, hogy tehetségem van valamihez, nem? És különben is, a belsőépitész pálya egyre telitettebb, most mindenki, akinek van egy fikarcnyi esztétikai érzéke, azt tanulja. :(

Oké, kezdem megunni magam, szóval megint csak folyt. köv. :)

Beteg vagyok és lusta

De főleg lusta. Lassan egy hónapja nem irtam semmit, pedig zajlik az élet. Voltunk magyar szülinapon, ahol ettünk isteni túrós palacsintatortát! Hát igen, én, a kis torkos, ez volt a nap fénypontja. Nem ám a sok kedves ember, akivel megismerkedtünk és nagyon jót beszélgettünk. Nem. A túrós palacsintatorta. Ennek egy oka van: amióta eljöttem Rochesterből, nem ettem se palacsintát, se túrót. Szóval gondolhatjátok, mennyire ki voltam rá éhezve. Más okból is kissé nosztalgikus volt ez a program, Néró Vizipók-csodapók (Patti kisfia) Danira és Verára emlékeztetett. :) Október végén végre láthatom a kis rosszcsontokat, jönnek ugyanis Floridába!

Más emlitésre máltó esemény augusztus vegeről talán a csotányfagyasztási megmozdulásunk volt. Egyik este beugrott hozzánk látogatóba egy úgynevezett Palmetto bogár, amolyan nagy csótány-féleség. Gondolta, felfedezi a konyhánkat. Sajnos nem sikerült észrevétlennek maradnia, igy komoly hajkurászásba keveredett Jasonnel. A hütő fal felé eső oldalán keresett menedéket, és egyszercsak kámforrá vált. Kedves férjem keresgélte, nyitogatta a hütő ill. fagyasztó ajtót, és ez utóbbi kivitelezésekor nem éppen kellemes meglepetés érte. Palmetto barátunk vigyorgott rá a mélyhütőből. Kedvesem amolyan lányosan megriadt, és teljes sokkban nekem szegezte a kérdést: és most mit csinaljunk? Mondtam neki, semmi pánik, csukjad rá az ajtót, aztán pár perc múlva kukkancs be, és érdeklődd meg tőle, van-e még kedve virgonckodni. Persze nem volt, amolyan bogármód, feldobott csápokkal feküdt szegény. Gyorsan felcsippentettem egy papirtörölközővel, és szabadestettem az erkélyről. Ha netán olvadozni kezdene, ne nálunk ébredjen fel a hibernációból.

Más, ennél kellemesebb látogatónk is akadt, két bébi gyikocska. Szegénykék vedlettek, és eltévedtek. Az egyiket sikerült rövid úton kietessékelni, a másik maradt egy napot, de aztán tőle is el kellett köszönnünk. Nem gyiknak való ez a lakás. Sajnos.

A szeptember nem telik valami eseménydúsan, húzzuk az igát, áthelyeztek egy másik részlegre, de erről majd legközelebb. :) Folyt. köv.

Jó hirek

Megkaptam az első fizetésem! Nagy ügy, gondolhatjátok, de hat hónap kényszer-munkanélküliség után nagyon örültem neki. Ráadásul tegnap megtudtam, hogy már csak egy hetet kell a kémiai gravirozó állomáson lennem, utána új munkafolyamatot fogok tanulni. Ami azt jelenti, ügyes vagyok, léphetek tovább. Szeretnék mindent hamar kitanulni, elérni, hogy felvegyenek, és jelentkezni helyettes area ownernek (amolyan részlegvezető), amit állitólag senki nem akar csinálni. Onnan pedig egyenes az út a részlegvezetői pozicióba, és a magasabb fizuba. :)

Holnap hivatalosak vagyunk egy magyar szülinapi partiba. Nem ismerünk még senkit, de nem gond, valahol el kell kezdeni. Legalább a társasági életem is kezd felébredni a hibernációból. A parti után megyünk Marcsi második baseball meccsére! A Tampa Bay Devil Rays játszik nem tudom ki ellen, de mindegy is, mert a hazai csapatnak drukkolok. Yeeeeeeeeha! Sting 'em Rays!

Váratlan vendég és bevándorlás

Új hét, új izgalmak. Kedden este munkából hazaérve váratlan vendég fogadott minket. Kissé félénk volt szegény, a fürdőbe menekült előlünk. Persze könnyü volt neki, hihetetelenül gyorsan szaladt, és gekkó lévén a plafonon is tud közlekedni. Sajnos nem tudtuk kitessékelni, hosszas hajkurászás után feladtuk, és igy a fürdőnkben éjszakázott. Szerda reggel már kicsit bátrabb volt Alfréd (igy neveztem el), nem szaladtal el, először a kád fölül, a plafonról pislogott rám, aztán meg áttelepedett a tükör fölé, végül az ajtó mögé. Szerintem azt hitte, ha nem mozog, akkor nem látjuk. :) Vicces volt, ahogy ott gubbasztott az ebédlő falán, futásra készen felemelt lábacskákkal. Nem volt időnk megint utána szaladgálni, készülnünk kellett, mentünk a bevándorlási hivatalba, a végső megmérettetésre, a zöldkártya interjúra. Alfréd sok szerencsét kivánt, mi pedig reméltük, hogy mire hazaérünk, visszatalál a természetbe az ajtórésen keresztül, ahol beosont.

Nyolc órakor (nekünk hajnalban - ugye aki egykor fekszik) beültünk a kis csoti CRX-be, és nekiindultunk a mindig kiszámithatatlan és őrült tampai forgalomba. Nem tudom, emlitettem-e már, mennyire borzalmasan vezetnek itt egynéhányan. Az a minimum, hogy nem indekszelnek. Azon túl gyorshajtanak, aztán hirtelen fékeznek, mindenféle értelmes ok nélkül, figyelmetlenek, szájat tátanak minden útszéli különlegességre, pánikolnak, ha esik egy kis eső (nem tudom, mit kezdenének a rochesteri havazásokkal)... Egyszóval borzalmas. Állitólag a jenkik hozták magukkal a rossz (értsd: erőszakos) vezetési szokásokat New York Cityből és Bostonból. Rengetegen költöznek le onnan, ez akkor a legszembetünőbb, mikor a New York Yankees vagy a Boston Red Sox (baseball csapatok) jön játszani. A stadion tele van az ő szurkolóikkal, a hazai csapatnak meg nem drukkol szinte senki. Na de erről majd máskor.

Lényeg a lényeg, szépen időben (15 perccel korábban) megjelentünk a bevándorlási irodában, ahogy kell. Eleinte még nem is idegestkedtünk (legalábbis én, Jasonnek a forgalom már betette a kiskaput), de ahogy telt-múlt az idő, és csak nem szólitottak minket, azért elkezdtünk stresszelni rendesen. Ha mindenki ugyanúgy várt volna, mint mi, minden rendben. De emberek jöttek-mentek, olyanok is sorra kerültek, akik utánunk érkeztek. Másfél óra elteltével kezdtünk egy kicsit besokallni, Jason beszélt is az egyik alkalmazottal, hogy már mióta várunk, Elvesztették a papirunkat, vagy mi. 2.30ra munkában kellett lennünk, nem értünk rá egész nap. Na, 2 óra után végre behivtak minket, és az én agyam akkor döntött úgy, hogy eddig és nem tovább, hála a kialvatlanságnak és az alacsony vércukorszintnek. Az interjúztató hivatalanok bombázott minket a kérdéseivel, gyorsan beszélt, össze-vissza ugrált a témák között, megnézte a myspace oldalamat, a honlapomat, a fényképalbumomat, a gyürüinket - alig birtam vele lépést tartani. A saját születési dátumomon is gondolkodnom kellett, annyira le voltam blokkolva. Szerencsére Jasonnek jól múködött a szövegelőkéje. A hivatalonok kétszer is megkérdezte, minden rendben van-e, olyan furcsán viselkedem. Gondolom azt hitte, aggódom, le ne bukjunk. Mondtam, álmos vagyok, ennyi az egész. Szerencsére sietett is, meg hamar rájött, hogy minket aztán nem érdemes piszkálni, nincs miért lebuktasson, igy fél óra után szabadultunk. (oh, én voltam az első aznap, aki még soha nem volt letartóztatva, biztos ez is segitett)

Még most sem igazán esett le, hogy megkaptam a zöldkártyát, két évre legalábbis. Aztán újabb adag papirmunka vár kitöltésre. Sebaj...addig is nyugtunk van, és haza tudok menni, amint megjön a kártya és lesz új útlevelem (ugyanis a régi novemberben lejár, igy nem tudtak nekem pecsétet adni bele, ahogy az szokás), jah, és a munkahely elenged. Mert most ez lesz majd akadályozó tényező, sajnos. De igérem, legkésőbb Húsvétra megyünk! Szóval ne csináljatok más programot!

(Mire hazaértünk, Alfrédnak hült helye volt. Biztos kicsalogatta a kinti meleg.)

Szép Vasárnap reggel

Vagyis délelőtt. Floridában azt szeretem a legjobban, hogy minden reggel süt a nap. :) Kicsi erkélyünkön nagyon kellemes most (kilátás lásd balra), enyhe szél fúj, kacsák úszkálnak a kicsi tóban a ház előtt. Jó lenne a tengerhez közelebb lakni, most csak kicsattognék, lerúgnám a pacskeromat, és sétálnék egy jót a még hüvös homokban. Később sajnos a nap annyira felforrósitja, hogy tortúra rajta közlekedni, mintha parázsba lépnél. Uhh...

Azt még nem is meséltem el, milyen klassz élményben volt részünk múlt hétvégén! Vasárnap délután kimendtünk strandolni a tengerpartra, találtunk egy nagyon csendes, szép kis partszakaszt - a menőbb strandok dugig vannak, túlzsúfoltak sajnos. Most a viz isteni volt, meleg, a hinár, ami eddig mindig partközelben volt, eltünt, gondolom nem birja ezt a hömérsékletet. Alig akartunk kijönni, annyira élveztük az úszkálást. Na de nem ez volt benne a pláne! Ráakadtunk egy pici, kb. 8-10 centis halakból álló ajra. Ha beálssz közéjük, elúsznak, de ha türelmes vagy, és nem mozogsz, újra körbeúsznak, és csiklandozzák a lábadat. De a hab a tortán igazán az volt, amikor egy nagy 20-30 centis halakból álló raj úszott el közöttünk! Jasonnel kb. 1.5 méterre álltunk egymástól, és egyszer csak azt látom, ezek a nagy dögök villámsebesen elhúznak tőlem 10 centire! Első ijedelmem után csak ennyire futotta: wow! Na ekkor döntöttem el, hogy szeretném kipróbálni a búvárkodást! Mekkora élmény lehet szemtől szemben a természettel!

Ma sajnos nem megyünk strandolni, anyóst látogatunk, és lustálkodunk, vagyis takaritunk.

Csütörtök éjjel az egyik szomszéd sikeresen felgyújtotta a lakásukat. Szerencsére egy lépcsőházzal arrébb volt. Hajnali egykor, egy óra mély és isteni alvás után arra ébredtem, hogy Jason jön be a hálószobába. Mondja nekem, vegyek fel valami nadrág félét (nem titok, bugyiban alszom, meleg van), mert lehet, ki kell menjünk, ha megjönnek a tüzoltók. Mondom milyen tüzoltók. Hát nem hallom hogy éppen csak ezer decibellel üvölt a riasztó? Hát nem hallottam. Esküszöm nem jutott el az agyamig. Mondom, de hogy szól, ne marháskodj. Bizonygatta, hogy igen, és akkor végre leesett, hogy tényleg. Sietve belebújtam a gonosz nyuszis pizsi-lazsa nadrágomba, papucsot húztam, es mentünk süketülni, szájat tátani. Füst volt rendesen, lángot szerencsére nem láttunk. Jött 3 tüzoltü autó, egy mentő, de az utóbbira szerencsére nem volt szükség. A póruljárt fiatal pár ott ült a járda szélén. Szegény lány pityergett rendesen. Mint kiderült, a ruhaszáritógép okozta a tüzet (igen, tudom, minek az, mikor lehet teregetni. Hát mert ez kérem Amerika, és itt nem teregetnek az emberek, időbe telik, energiát takarit meg, és különben is, ők lusták ehhez kérem szépen.) Nekünk is van száritónk, és épp csak nagy piros betükkle van ráirva, hogz minden adag ruha után ki kell tisztitani a szürőt, különben kigyulladhat. Azért nem irigylem a párocskát, ki tudja, mit kell kicseréltetniük, kifizetniük most. Egy biztos, ezentúl tisztitani fogják a szürőt.

Munkáról annyit, a második napom is jól telt, megtanultam katalógus számot égetni a csontfúrófejekbe, már sokat hagytak egyedül, jelölgettem, előtisztitottam. Azért jó érzés, hogy ha már gyári munka, legalább olyan, ami fontos, megmentheti mások életét. De én azért nem szeretnék ezek alá a fúrók alá kerülni, némelyik nagyon félelmetesen néz ki! (Van karácsonyfa alakú is!) Köv. héten már egyedül leszek azon a munkafázison. Jó, mert azt jelenti, ügyi vagyok, de kicsit bennem van a para. Szvétát, az orosz nőt azt hiszem kedvelem. Elsőre olyan mogorvának tünt, lehet, rossz napja volt. A jugoszláv bácsit továbbra is sajnálom. Pénteken odajött hozzám az egyik főfelettes megdicsérni - leesett az állam rendesen. Két napja vagyok ott, és közlik velem, csupa jót hallottak rólam... nem mondom, jól esett. Remélem, marad ez a véleményük, és hamar felvesznek, dijaznám az extra pénzt. :) Jobban keresnék, mint irodai munkával, és lényegesen kevesebb a stressz. Már azon morfondirozom, hogyan tudnek feljebb mászni a ranglétrán...

Első nap az iskolában (munkahelyen)

Hát túl vagyok az első napon. Pontosan az volt, amit vártam. Nem összeszerelek ugyan, hanem csomagolni fogok, meg sterilizálni, meg bejelöléseket égetni a fémbe kémiai úton. Meg ilyesmi. Nem nagy durranás, de persze megint felfújnak mindent. Egy orosz nő tanit be, akiről nem igazán tudom még, mit gondoljak. Illegális bevándorlóként, túrista vizummal jött ki,férjjel, két gyerekkel, és 8 éve itt él. Betanitás közben szidta nekem a többi oroszt, ukránt, akivel összeakadt itt kint, meg pár kollégáját is. Érdekes volt. Hamar megtanultam mindent, és elég gyorsan dolgoztam, befejeztem 3 megrendelést, de ő csak kettőt irt be nekem. Szóltam, hogy három volt, nem kettő, de nem érdekelte. Gyanitom, hogy a diplomám nem tett éppen jó benyomást rá. Kedves volt, de az nem jó jel, hogy kevesen szeretik ott. Sebaj, talán majd mással is összeismerkedem.

Úgy néz ki, jó esélyem van arra, hogy felvegyenek a 3 hónap leteltével, mert a bácsit, aki most mellettem dolgozik, el fogják küldeni, mert nem tudja a cég felvenni, nem beszél elég jól angolul. Sajnálom, és nem akarom elvenni a munkáját, de akkor is elbocsájtják, ha én elmegyek, szóval mindegy. Nem tudom, tudja-e szegény. Szomorú. Lehet inkább valami szociális, non-profit céghez kellene mennem dolgozni? Hmmm...

Ha felvesznek, azt hiszem, maradok itt, hiába nem álmaim munkája. a juttatások túlságosan jók, sehol nem fogok ennyi szabit, biztositást, egyebet kapni. És mellesleg 6 (vagyis nekem 9) hónap után cégen belül pályázhatok meg más állást, akár irodai munkát is.

Szóval most igy állunk. Ma lesz a második napom, az ácsorgás nem vészes, igaz az utolsó órában éreztem a sarkaimat és a hátam egy kicsit. Sajnos a mutató ujjam, amivel a kis fém fúrófejeket fogtam az égető laphoz, fáj egy kicsit a sok szoritástól. Sebaj, túlélem.

Currys csirke

Ime legutóbbi kreativ kotyvasztásom eredménye!

Hozzávalók:
Csirke husi (én 6 db alsócombból csináltam, de mellehús is finom, csak azt darabolni kell)
Fél fej nagyobb hagyma, apróra vágva
Curry por (1-2 teáskanál, izlés szerint - én kettőt teszek)
1 ek. szezámmmag vagy két ek. apróra vágott amerikai mogyoró
2 ek. méz (ha sósabbra szeretnétek, 1 is elég)
1 teáskanál gyömbérpor
só, bors
étolaj, viz

Forró olajon üvegesre pároljuk a hagymát, hozzáadjuk a csirkét, és felöntjük annyi vizzel, hogy ellepje. Hozzáadjuk a curryt, mézet, szezámmagot/mogyorót, sót és borsot izlés szerint. Félig lefedve, közepes lángon kb. 45-50 percig hagyjuk főni. Néha kevergessük meg, és az utolsó 5-10 percre vegyük le a fedöt, hogy a szaftja megsürüsödjön egy kicsit.
Mexikói zöldséges rizssel nagyon finom!

Magyar blog is kell :)

Kedves családom, barátaim, ismerőseim, és mindenki más, aki erre az oldalra téved!

Miután elkezdtem egy angol blogot az esetleges amerikai nagyközönségnek, gondoltam, ti is megérdemeltek egy kis információt. Nem igérhetek sokat, nem vagyok valami következetes naplóiró, de igyekezni fogok!

Hosszas keresés után ma végre elkezdek dolgozni. Közel sem álmaim munkája, de hát jelenlegi helyzetemben nem lehetek válogatós. Szerencsére párommal egy helyen és egy beosztásban leszünk, igy egyelöre nem kell autóvásárlással bajlódnom. Benzin pénzen is spórolni fogunk, ami megint csak jól jön. A cég maga amerikai viszonylatban nagyon jó, nem bánnám, ha felvennének a kezdeti 3 hónap után. Most sajnos ügynökségen keresztül kezdek, ami azt jelenti, hogy levonnak a fizetésemböl rendesen, de a három hónap leteltével, ha közvetlenül alkalmaz a cég, elég jól fogok keresni. Igazán a juttatások miatt érné meg ott maradni, egy év elteltével fizetik az iskolád 80%át, ami itt sokat számit, mivel neked kell kicsengetni a tandijat. Nincs ám államilag finanszirozott ingyen diploma!

Amerika érdekes ország, sokat csalódtam benne, föleg a munkakeresés során. Gondoltam, két diplomával csak találok valami normális munkát, irodai kisegitö, ilyesmi. Mekkorát tévedtem! Senkit nem érdekelt a diploma, a mögötte álló tudás. Mindenkinek munkatapasztalat kell, és punktum. Hogy a kisujjamból kirázom azt, ami az álláshoz kell, nem számit. Nem dolgoztam évekig irodában, akkor nem ir érthetek hozzá. Baromság! Már elnézést... A tanársággal ugyan ez a helyzet, holott azon a téren sok tapasztalatom van. És még merik mondani, hogy nincs diszkrimináció! Dehogy nincs! Kultúrális különbségek miatt gyakorlatilag negativan diszkriminálnak engem. Nem fogják fel, hogy otthon mi nem dolgozunk gimnázium, főiskola mellett. Magyarázatom süketebbnél süketebb fülekre talált. Elszomoritó... A kőlönböző munkáltatói állatfajokat, amikkel összeakadtam, inkább most nem is részletezem. Talán egy másik blogban...

Lényeg, hogy vegre dolgozom, ha csak összeszerelek, akkor is. Mellesleg okitom magam mindenféle tervezö programokból, web designból, egyebekből, és nyitva tartom a szemem. Hátha...hátha akad valami más...